Évközi 14. hét Hétfő

Évközi 14. hét Hétfő
Oz 2,16-17b-18.21—22; Mt9,18-26
„Nem mond többé Baálnak”

Ozeás az Északi Zsidó országban született, hazájának prófétája. Működésének ideje 750-725 között zajlott, közvetlenül az asszír háború előtt. Jól ismerte a Baal-kultusz gyökereit. Tudta, hogy a zsidók babonás félelemből tisztelték a régi kánaáni bálványt, Baált. Ő volt a hiedelem szerint a termékenység istene. Jeroboám király Baált állította a zsidók vallási életének központjába, és könnyebbség kedvéért összekeverte Jahvét Baállal. „Kiviszem a pusztába” a népet: a puszta terméketlen, de jól el lehet rejtőzni, koplalni és imádkozni benne. Emlékezni is lehet Jahvéra, aki negyven évig a pusztában vezette népét, csodálatos módon táplálta őket. Most a puszta a fogságba vezető utat jelenti. (722) „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak igazsággal és törvénnyel, jósággal és szeretettel, hűséggel” (Oz 2,21-22) A Baál kultusz a bálvány életerejét testiségben rejtette. Isten kizárólagosan szellemi erőt nyújt, csupa ilyen cselekvés szerepel a felsorolásban. Baál nem megy a fogságba induló néppel, mert csupán egy vashordó-tákolmány. Isten azonban velük lesz, és népét hűségesen szolgálja.