Évközi 14. hét szerda

Évközi 14. hét szerda 

Mt 10,1-7
„Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget” 

(Mt 10,1) Szent Máté apostol evangéliumában az előző fejezetet azzal fejezte be, hogy az aznapi sűrű messiási tennivaló után kérte hallgatóit, hogy imádkozzanak az aratás Urához, vagyis az Atyához, hogy küldjön munkásokat aratásába, mert sok ember várja a menny üzenetét. A gabonaföldek adták az alkalmas hasonlat alapját. Az éppen mellettük hajladozó gabona figyelmeztette Jézust is, a vele hazafelé induló embereket is, hogy az ősszel elvetett gabona nemcsak megnőtt, hanem dús kalászokat is. Az első ígéretes zöld kalászokban eleinte csak szem-kezdemények mutatkoztak, aztán nőttek, majd kövérre híztak a szemek. A forró nyári nap pedig napról-napra hizlalta a kalászokat, acélozta a szemeket, és minden gazda szeme megtelt hálás szeretettel, amint az ég felé nézett: Atyám, légy áldott! Megérlelted a mindennapi kenyerünket. Adj jó időt, elegendő emberi erőt, hogy le tudjuk aratni a finom kenyérnek valót. Jézus szíve is észlelte mindezt az örömöt, de neki elsősorban azt suttogta a hullámzó búzamező: Ezt majd a gazda aratja le. A te küldetésed az, hogy az isteni hatalommal és szíved szeretetével elvetett ige, amelyről olyan szép tanítást adtál kora tavasszal, a lelkekben szökkentek szárba. Az Isten ajkáról a lélekben is fejlődésnek indult az igazság és szeretet ültetvénye. A Mester ajkáról a tanítást naponta erősítette a sok csoda, Jézus figyelmes szeretete. Az igazság és a szeretet egyre érettebb, csak állandó gondozásra szorul. Ehhez kellenek a lélek munkásai. Ehhez kér az Úr sok imádságot. Este, amint haza bocsátotta hallgatóit, Jézus felment a hegyre. A messiási küldetése hosszú imától kapja az erőt. Kéri a jövendő Egyház vezetéséhez, a vallásos élet kegyelemközvetítő küldetéséhez szükséges kiválasztás isteni áldását. Egész éjszaka ezért imádkozik, hogy az Atya mutassa meg akaratát, kit választ erre a küldetésre „Reggel aztán összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden gyengeséget” (Mt 10,1) Erőt kért nekik a kegyelemosztásra. A kegyelem Isten természetfeletti ajándéka. Kiérdemelni nem lehet semmivel, csak kérni, vagyis imádkozva esedezni. Ennek a lehetőségéért készül majd Jézus szenvedni és meghalni, és tanítványai ettől a megbízatástól lesznek képesek hathatósan kérni ezt az isteni segítséget a rászorulók részére. Egyelőre csak az Ószövetség népére, mert még nem kötötte meg Urunk azt az új szövetséget, amely a kegyelmek árját megnyitja a világ összes nemzete számára. Ezt jelenti a záró nyilatkozat: „A pogányokhoz vivő utakra ne térjetek rá, és a szamáriaiak városaiba ne menjetek be! Forduljatok inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa!”(5b-6) Kétezer éve megtörtént az utolsóvacsora. Jézus ezzel lezárta örökre az Ószövetséget, és saját vérében megkötötte az újat. Az üdvösség azóta csak Jézuson keresztül érhető el. Ez már az egész világ minden népéé, aki hisz Jézus Krisztusban és nevében megkeresztelkedik.