Az Irgalmasság Szent Éve 213.

Ezt mondja az Úr

 

„Ezt mondja az Úr:Izraelnek három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Eladják az igazat ezüstért, a szegényt meg egy pár saruért; a szegényeknek a fejükön gázolnak, és a gyöngéket eltérítik útjukról. Apa és fia egyazon lányhoz jár, hogy szent nevemre szégyent hozzon. Minden oltár közelében zálogba vett ruhákra telepszenek, és Istenük házában az elítéltek borát isszák, noha én söpörtem el előlük az amoritákat, akik magasak voltak, mint a cédrus, és erősek, mint a tölgyfa, mégis elpusztítottam felül a gyümölcsüket, alul meg a gyökerüket. Én hoztalak fel titeket Egyiptom földjéről, vezettelek benneteket a pusztában negyven éven át, hogy elfoglaljátok az amoriták földjét”(Ám 2,6-10) Ámosz próféta II. Jerobeám izraeli király (783-743) idejében kapott prófétai szolgálatra meghívást, az ország elpusztítása előtt húsz évvel. Arra utalnak a prófétai megrovások, hogy nagy volt a szegénység az országban. Az óriási adók miatt az egyszerű földművelők tönkrementek.A próféta is a legszegényebbek közé tartozott: pásztorember volt, alacsony bérért nap-mint-nap összeszedte a gazdák jószágait és estig a legelőn vigyázott rájuk. Maguk a gazdák is nyomorultak voltak. Nem tudták fizetni a királyi adót, amely a katonaság és a királyi udvartartás költségei miatt évről évre nőtt. A fizetni nem tudók házát az adószedők fillérekkel számolták el, a fizetésképtelen családfő az elmaradt adó fejében ragszolga lett. A család szentségét a Teremtő írta elő. Ha az apa és fia azonos nővel szemérmetlenkedett, ami a jövő társadalmat nem erősítette,Isten a bűnökért keményen büntet: „Nos hát, rátok nehezedem, ahogy a kévével rakott szekér a földre nehezedik. Nem lesz menedéke a gyors futónak, az erős mit sem kezdhet erejével, a bátor nem menti meg életét. Az ijász nem áll helyt, a fürgelábú nem tud elmenekülni, s a lovas sem menti meg életét. A hősök között a legbátrabb is ruhátlanul menekül azon a napon, mondja az Úr” (13-16) „Halljátok az ítéletet, amelyet az Úr kimondott rátok, Izrael fiai, azokra a nemzetségekre, amelyeket felhoztam Egyiptom földjéről: A föld nemzetségei közül nem ismertem mást, csak titeket, ezért megtorlom rajtatok minden gonoszságtokat. (A prófétai hivatásnak nem lehet ellenállni). Jár-e együtt két ember, ha nem értenek egyet? Nem akkor ordít-e az oroszlán, ha nem talál prédát? Nem akkor bömböl-e búvóhelyén az oroszlánkölyök, ha nem szerez semmit? Leesik-e a madár a földre, hogyha nincsen csapda? Csattan-e a csapda, ha nincs mit fogjon? Megszólal-e a kürt a városban anélkül, hogy a nép meg ne rémülne? Jön-e valami rossz a városra, amit nem az Úr hozna rá? Valóban, az Isten, az Úr, nem tesz semmit anélkül, hogy szándékát el ne árulná szolgáinak, a prófétáknak. Ki ne félne, ha ordít az oroszlán? Ki ne jövendölne, ha ha szól az Úr, az Isten?”(Ám 3,1-8) „Felforgattalak titeket, miként az Isten felforgatta Szodomát és Gomorrát; olyanok lettetek, mint a tűzből kimentett üszök, és mégsem tértetek vissza hozzám-, mondja az Úr. Ezért bánok így veled, Izrael. Mivel így bánok majd veled, készülj fel, hogy találkozzál a te Isteneddel, Izrael!” (4,11-12) Szentséges Atyánk elevenen tárja elénk a Szentírásban az irgalmasság szentévének tanítását: az isteni igazságosság méltó büntetését, a felbecsülhetetlen irgalmát a gondolatsor hegycsúcsára emeli: gyere, te istenszomorító tékozló fiú.Nem azért kapsz irgalmat,meg nem érdemelt bocsánatot, mert megérdemled, hanem mert az Úr szeretete még a legmegátalkodotabb gonoszságból is megpróbál kimenteni.