Szentté válhatsz úgy is, hogy tanulási nehézségekkel küzdesz

Nem kell jó tanulónak lenni ahhoz, hogy szent legyél.

A Stanley Rotherről (1935-1981), Amerika első oklahomai születésű mártírjáról szóló életrajz elmondja, a gyenge iskolai eredmények, amelyek valószínűleg valamilyen tanulási nehézségben gyökereztek, majdnem megakadályozták, hogy pap lehessen.

Nemrég jelent meg az Aleteia oldalán egy írás a tanulási nehézséggel küzdő diákok védőszentjéről, Copertinói Szent Józsefről, valamint egy hozzá szóló imádság – az ő története is megmutatja, hogy Isten nem csupán a briliáns teológusi elméket, lásd: Aquinói Szent Tamást és Szent Ágostont tudja „felhasználni”, a hétköznapi emberekre ugyanúgy szüksége van isteni céljaihoz.

Itt van például ez a három szent, akik sok-sok iskolai megmérettetésen elbuktak, mégis tízezreknek adnak példát életükkel: Vianney Szent János (1786-1859), Soubirous Szent Bernadett (1844-1879) és Tiszteletre méltó Solanus Casey (1870-1957).

Vianney Szent János földművescsaládban született. A későbbi Ars-i plébános gyerekkorától érezte elhivatását a papságra, ám a francia forradalom miatt nem járhatott iskolába. Miután lecsillapodtak a kedélyek Franciaországban, Jean-Baptiste beiratkozott a helyi iskolába, ám nehézkesen haladt tanulmányaival, annak ellenére, hogy a legidősebb volt az osztályban. Sokszor csúfolták emiatt; előfordult, hogy egy fiatalabb diák gúnyt űzött belőle, amiért nem tudta a választ egy kérdésre, és arcul ütötte őt – a diákot pedig úgy hívták, hogy Mathias Loras, és később Vianney barátja lett, majd az iowai Dubuque első püspöke.

Idővel Vianney eljutott a szemináriumig, ahol megint csak „túl lassúnak” találták tanárai. Az egyik elbukott vizsga után a rektor magához hívta: „Jean-Baptiste, a tanárai nem találják alkalmasnak a pappá szentelésre. Volt, aki szamárnak nevezte magát, aki mit sem konyít a teológiához. Hogyan ajánljuk így magát a papságra?” Híressé vált Vianney válasza: „Atyám, Sámson ezer filiszteust ölt meg egyetlen szamárállkapoccsal – mit gondol, Isten mi mindent tudna tenni egy teljes szamárral?”

Végül pappá szentelték Jean-Baptiste-t szent életének köszönhetően, majd az egyik legismertebb, legnagyobb plébános lett belőle. XVI. Benedek „minden plébános védőszentjének” nevezte őt.

Soubirous Szent Bernadett molnárcsaládba született; anyagi nehézségeik miatt szülei már kiskorában pásztorlánykának adták őt. Nem sok ideje maradt a tanulásra, és a katekizmusra sem – így 14 esztendős korában még mindig nem volt elsőáldozó, és nehézkesen ment neki az olvasás is. Egyik tanára, Jean Barbet azt mondta róla: „Bernadett nem tudja megjegyezni a katekizmus kifejezéseit, nem tudja megtanulni, mivel nem tudja elolvasni sem”.

Mária mégis megjelent Bernadettnek – annak a lánynak, akinek nem voltak teológiai ismeretei, és aki még elsőáldozó sem volt –, és azt mondta neki: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.” Éppen ez győzte meg a helyi plébánost a jelenések hitelességéről: hisz az írástudatlan Bernadett soha nem ismerte volna magától ezt a négy évvel korábban kihirdetett dogmát.

Bernadett továbbra is nehéz körülmények között élt, de kitartott a szentségben és egyszerűségben. Egyike azon szenteknek, akik teste nem látott romlást, s zarándokok tízezrei özönlenek a jelenések helyszínére, Lourdes-ba minden évben.

Tiszteletre méltó Solanus Casey ír bevándorló szülők gyermekeként született Wisconsinban Bernard Casey néven. Csekély iskolába járás után 21 évesen belépett a szemináriumba Milwaukee-ban, ahol azonban nem tudott a többiekkel lépést tartani a német és latin nyelven folyó órákon. Azt tanácsolták neki, lépjen be egy szerzetesrendbe, ahol ordinatio simplex révén bemutathatna szentmiséket – viszont korlátozták volna egyéb jogköreit: nem gyóntathatott és prédikálhatott volna.

Így került a kapucinusokhoz, de továbbra is küszködött a szemináriumi tanulmányaival is. Elöljárói szintén úgy gondolták, hiányos ismeretei miatt, hogy egyszerű testvér legyen belőle; kapusnak például alkalmasnak látták – ami a legegyszerűbb munka volt a közösségben. Casey mégis boldog volt, hatalmas áldásként élte meg, és rendkívül komolyan vette kapusi feladatait. Mindenkit meghallgatott, mindenkire odafigyelt, aki a rendházba érkezett. Szentségének híre egyre terjedt; végül áthelyezték egy másik monostorba, hogy megszabaduljon a hozzá járó tömegektől. Azonban hamar felfedezték, hova került, és az új helyére is özönlöttek az emberek.

Bár szinte egész életében kapus maradt, nagy tisztelet övezte szent életének köszönhetően, és számos csodát tulajdonítottak közbenjárásának.

Akár csupán ennek a három szentnek az élete is felfedi előttünk, hogy Isten kegyelme nem csak a teológiában képzetteknek van fenntartva. Sőt, gyakran éppen a leggyengébbeket választja ki a legnagyobb dolgok megcselekvésére. Mindenki szentségre kapott hivatást, és Isten akár a gyengeségeinket és hiányosságainkat is fel tudja használni az Örömhír terjesztésére.