Az Irgalmasság Szent Éve 215.

Halljátok ez,ti

„halljátok ezt ti, akik eltiporjátok a szegényt, és szorongatjátok az országban a szűkölködőket! azt mondjátok: mikor múlik már el az újhold, hogy eladhassuk a búzánkat? a szombat, hogy árulhassuk a gabonánkat? csökkentjük a mértéket, növeljük a sékelt, meghamisítjuk a mérleget, hogy megvehessük pénzért a szegényt, egy pár saruért a szűkölködőt, és eladhassuk a gabona ocsuját. (Ám 8,4-6) Az újhold munkaszüneti napnak számított, nem volt szabad kereskedni, a pénzéhes kereskedők ezért hánytorgatják fel a csillagok urának, hogy akadályozza a nyerészkedés lehetőségét. A mérleg meghiúsítása kimondottan nagy bűnnek számított, mert a kereskedő az igazságosságot állandó jelleggel sérti. A szegény családnak a néhány deka ennivaló is érezhető hiányt jelent, és az igazságosság megsértését fő bűnnek minősítő Istent nem lehet becsapni. A szegény odáig süllyedhet, hogy nincs pénze egy pár új sarura, eladja magát rabszolgának. Az embert isten szabadnak teremtette, és a mindenkori rabszolgaság elkövetői a halál utáni külön ítéleten meg kell fizessék bűneik árát és az örökösök sem menekülhetnek a felelősségtől.A gabona ocsuja fejletlen gabonaszem, a tápértéke sokkal kisebb, mint a kövér gabonaszemé. A gonoszságot növeli, hogy a földre öntött gabonaszemekkel együtt felseprik a port is, ami szemét,fertőző. Titokzatos büntetést helyez kilátásba az Úr: „azon a napon, mondja az Úr, az isten: délben kell majd a napnak lenyugodnia, nappal is sötétséget borítok a földre gyászra fordítom ünnepeiteket, és siralomra minden dalotokat; mindenki derekára zsákruhát kötök, kopasszá teszek minden főt olyanná teszem, mint amikor az elsőszülöttet siratják, olyan lesz mindvégig, mint a keserűség napja. Igen, jönnek napok,mondja az Úr, az Isten, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására. Vándorolnak az egyik tengertől a másikig, kóborolnak északtól délig, keresik az Úr szavát, de nem találják” (9-12) „azon a napon fölállítom dávid roskadozó sátrát, repedéseit kijavítom, romjait felépítem, helyreállítom, hogy olyan legyen, mint hajdanában volt. hadd foglalják el azt, ami edomból megmarad, és minden nemzetet, ahol segítségül hívták a nevemet, mondja az Úr, és meg is teszi. igen, jönnek napok, mondja az Úr, amikor együtt jár a szántóvető és az arató, a sajtoló és a magvető, újbor fakad a hegyekből, patakzik mimden halomból. népemet, izraelt helyreállítottam: felépítik a romba dőlt városokat, és bennük laknak, szőlőskerteket ültetnek és isszák a borát, kerteket telepítenek és eszik gyümölcsét. letelepítem őket földjükre, soha többé nem tépik ki őket földjükből, amelyeket nekik adtam, mondja az Úr, a te istened” (Ám 9,11-15) Ámosz próféta óriási büntetés előtt hirdette Izraelben az isteni igazságosság bekövetkező megnyilvánulását. Utána jött négy próféta, akinek küldetése az volt,hogy jeruzsálem pusztulásáról, a hetven éves babiloni fogságról kellett prófétálniuk,ami mind bekövetkezett. A zsidók szabad hazavonulása, megjelent a földön a nagy irgalmasság előjele, Isten megtestesült fia, a názáreti Jézus, aki meghozta az emberiség megváltását. Az Atya két évezred után a tanulni nem akaró 7,2 milliárd ma élő emberiséget kemény előjelekkel figyelmezteti. Az Irgalmasság Szent Évben könyörgő testvéreim buzgó figyelemmel imádkoznak velem együtt, hogy minnél többen álljanak tisztulásra készen a megtérésben,megváltónk győzelmére várva. Közbenjáró hitünk és vezeklésünk Jézus győzelmes harcára vár: „nagyok és csodálatosak a tetteid, Uram, mindenható Isten! Útjaid igazságosak és igazak, nemzetek királya!” (Jel 15,3)