Évközi 14. hét kedd

Évközi 14. hét kedd

A szárazság vagy az árvíz, a jégeső vagy a tűzvész nem önmagában véve büntetés, hiszen kezdettől fogva hozzátartozik a teremtett világ működéséhez. Az, hogy csapásként szenvedjük el, már a bálványozás következménye, mert a természet erői felülmúlják a bálványimádó nép erejét.

A legújabb korban ugyancsak épültek és épülnek szentélyek, a magasabb rendű faj, a legtökéletesebb embertípus és a fogyasztását folyamatosan növelő, a kényelmet és a biztonságot mindenek elé helyező ember bálványának. S bár ezek a bálványok a hangzatos ideológiák mögé bújva ölni is tudnak – és sajnos nemcsak virtuálisan, hanem nagyon is valóságosan –, a lényeggel, Isten szeretetével szemben tehetetlenek. Ezért amikor valaki megkérdezi, hol volt Isten a gázkamrákban és gulágokon, a magzatgyilkos klinikákon és az elfekvőkben, akkor ezekre a fájó és szemrehányó kérdésekre az a válasz, hogy jelen volt és van minden egyes áldozatban, szenvedésüket saját Fiának szenvedéseivel egyesíti, és örök jövőt készít számukra. A másik határozott és vigasztaló tény, hogy a bálványimádó birodalmak és rendszerek eleve pusztulásra vannak ítélve, kivétel nélkül összeomlottak vagy pedig rövidesen össze fognak omlani, mert hiába próbálják meg az embert véglegesen elszakítani létezése ősforrásától, az Istentől, és alárendelni egy elvnek, egy racionális világmagyarázatnak vagy a földi jólét önelégültségének, önmagukban hordják vesztüket, hiszen minden valódi, az isteni teremtés mélységébe nyúló alapot nélkülöznek.

Ne állj be a modern bálványcsinálók sorába! Ne építs szentélyt divatos, de tünékeny eszméknek. Ne hallgass olyan szaktudományos eredményeiktől megittasult tudósokra, akik azt képzelik magukról, hogy tudományukkal magyarázatot képesek adni a világ és az ember legmélyebb titkaira, kiiktatva mindazt, ami bennük a transzcendensre, az evilágból soha meg nem magyarázhatóra mutat. Krisztusnak építs szentélyt a szívedben, aki nem néma bálvány, érző, együttérző szíve van, s aki látva nyomorúságunkat, elhagyatottságunkat, megújítja és megsokszorozza erőnket, nem pedig elveszi.