Évközi 17. hét Szombat

Évközi 17. hét Szombat
Mt 14,1-12
„Ez Keresztelő János”

Isten azért adta az értelmet az embereknek, hogy felismerjék a sok látni és érteni való között és fölött az örökkön élő legfőbb lényt, mindenek Teremtőjét és Urát, az Istent. Amikor okokat keresünk, és rátalálunk a kiinduló, az első okra, különösen, ha a legvégső okot is felfedezzük, akkor értelmünk eléri igazi célját, feltárult előtte Isten léte. Ő az, akinek léte nem származik senkitől, sehonnan, mindent örökkön örökké birtokol a saját erejéből. Heródes király nem tartozott az okos, értelmes emberek közé. Ügyesen felhasználta kapcsolati tőkéjét, amikor Rómában kilincselt, hogy a zsidó tartományokban Jézus nyilvános működését kicsit megelőzve helytartó legyen királyi rangban. Könnyen érvelhetett személye mellett, ugyanis jól ismerték öreg apját, akit a történelem „nagy” jelzővel tisztelt meg. Ő volt Heródes Antipász, Nagy Heródes unokája. Amikor a zsidótörvények ellenére feleségül vette bátyja elbocsátott feleségét, Keresztelő János figyelmeztetését, tiltó bejelentését nem vette komolyan. Áskálódó neje miatt a prófétát börtönbe vetette, de később egy születésnapi ünnepségen előadott tánctól bájolódva a táncosnő kedvéért megölette a börtönben, de megnyugodni nem tudott. Lelkiismerete zaklatása között úgy vélte, hogy az a Názáreti Jézus, akit János mutatott be Isten Bárányának a Jordán partján, az ő erejével műveli csodáit. Nem gondolkodott normálisan Jézus perének idején sem, amikor épp Jeruzsálemben tartózkodott. Pilátus a tárgyalás során értesült róla, hogy Jézus nem az ő tartományához tartozik, hanem Heródeséhez. Odaküldte Heródeshez Jézust, hogy vizsgálja ki perét. Heródes nagyon megörült a hírnek, hiszen régóta szerette volna látni Jézust, de Jézus nem kereste fel. Most erőszakkal odavitték hozzá. Nagyképűen tette fel kérdéseit, láttatni óhajtotta hatalmát. Jézus azonban szóra sem méltatta. Ekkor kigúnyolta a Názáretit, ennek érzékeltetésére fehér ruhába öltöztette, majd visszaküldte Pilátushoz. Addig haragban voltak, ettől a naptól jó barátok lettek. Amikor az utolsó ítéleten sor kerül Jézus ellenségeinek ítéletére, vajon ők hogy viselkednek? Mivel tudnának védekezni? Talán azzal, hogy földi életében nem lehetett felismerni isteni mivoltát? A legfelsőbb állami vezetőknek is gondolkodniuk kell, ez alól soha senkinek nincs felmentése. Heródes ott áll majd Jézus előtt. Hivatkozhat-e arra, hogy megesküdött a táncosnőnek, hogy bármit kérhet, még országa felét is? Amikor a kérést meghallotta, hogy a lány oktalan, gyalázatos gyilkosságot követel, akkor esküre, szertartásos isteni tanúságra hivatkozhat normális valaki? Vagy rongyrázás volt a vendégek felé: nekem semmi sem szent, csak a magam akarata? Milyen emléket ébreszt akkor már kijózanodott eszében, hogy aláztam meg az Isten Fiát, a szenvedésében hozzám küldött Názáreti Jézust? Mit kaphatok most érte jutalmul? Mibe öltöztet ő engem? Szörnyű és örök kínokba. Amikor a földi hatalmasok maguk vagy mások sikeréért Isten jogaiba tipornak, jusson eszükbe, hogy eljárásában és ítéletében az igazság az alapvető. Ha itt valamelyik „nagyúr” irgalmas lett volna, ott vele kapcsolatban is alkalmazná Jézus.