Ferenc pápa Częstochowában: Isten stílusa: kicsivé, közelivé és konkréttá válni
Ferenc pápa első lengyelországi szentmiséjét július 28-án, csütörtök délelőtt Częstochowában mutatta be, az ország keresztény hitre térésének 1050. évfordulója alkalmából. Homíliájának magyar nyelvű fordítását teljes terjedelmében közöljük.
A mai
szentmise olvasmányaiból láthatóvá válik egy isteni fonal, amely végigvonul az
emberiség történelmén és átszövi az üdvösség történelmét.
Pál
apostol Isten nagy tervéről beszél: „Amikor elékezett az idők teljessége, Isten
elküldte Fiát, aki asszonytól született” (Gal 4,4). Ugyanakkor a történelem
arról tanúskodik, hogy amikor eljött ez az „idők teljessége”, vagyis amikor
Isten emberré lett, az emberiség nem volt valami jól felkészülve erre, sőt még
a stabilitás és a béke korszaka sem uralkodott, nem volt „aranykor”. Vagyis
világunk helyzete nem érdemelte ki Isten eljövetelét, sőt „övéi nem fogadták
be” (Jn 1,11). Az idők teljessége kegyelmi ajándék volt: Isten puszta
szeretetből betöltötte időnket irgalmasságágának bőségével – puszta
szeretetből –, megnyitotta az idők teljességét!
Főleg
az találhat szíven minket, ahogyan megvalósul Isten eljövetele a
világba: „asszonytól született”. Nincs szó diadalmas bevonulásról, sem a
Mindenható impozáns megjelenéséről: ő nem vakító napként mutatja meg magát,
hanem a legegyszerűbb módon lép a világba, egy anyától születő gyermekként,
olyan stílusban, amilyenről a Szentírás tanít: mint az eső a földbe (vö. Iz
55,10), mint a legkisebb mag, mely kikel és felnő (vö. Mk 4,31–32). Így,
ellentétben azzal, ahogy várnánk és esetleg akarnánk, Isten országa, ma is,
mint akkor, „nem szembetűnő módon jön el” (Lk 17,20), hanem a kicsiségben,
az alázatban.
A mai
evangélium felveszi ezt az isteni fonalat, mely finoman átszövi a történelmet:
az idők teljességéből átlépünk Jézus szolgálatának „harmadik napjára” (vö. Jn
2,1) és az „üdvösség órájának” meghirdetésére (vö. Jn 2,4). Az idő
összezsugorodik, és Isten megnyilvánulása mindig a kicsiségben megy végbe. Így
történik a „Jézus által végbevitt csodajelek kezdete” (Jn 2,11) a galileai
Kánában. Nincs a tömeg szeme láttára végbevitt feltűnő tett, sem egy olyan
égető politikai kérdést megoldó beavatkozás, mint a nép római hatalom alóli
felszabadítása. Ehelyett egy pici faluban egy egyszerű csoda történik, amely
megörvendezteti egy fiatal, teljesen ismeretlen család lakodalmát. A menyegzőn
borrá változtatott víz mégis nagy jel, mert feltárja előttünk Isten jegyesi
arcát, azét az Istenét, aki egy asztalhoz ül velünk, aki a velünk való
kapcsolatról álmodik és azt meg is valósítja. Ez a jel azt közli velünk, hogy
az Úr nem tart távolságot, hanem közel van és konkrét,
köztünk van, és gondunkat viseli anélkül, hogy helyettünk döntene és hatalmi
kérdésekkel foglalkozna. Abban szeret ugyanis tartózkodni, ami kicsi, az
emberrel ellentétben, aki mindig nagyobbat akar birtokolni. A hatalom, a
nagyzolás és a feltűnőség vonzásában élni tragikusan emberi, és nagy kísértés,
mely mindenhová igyekszik beférkőzni; viszont önmagunkat másoknak adni, a
távolságokat áthidalni, a kicsiségben lakozni és konkrétan belakni a
mindennapokat ez hamisítatlanul isteni.
Isten
tehát úgy ment meg minket, hogy kicsivé, közelivé és konkréttá
válik.
Mindenekelőtt:
Isten kicsivé válik. Az Úr, aki „szelíd és alázatos szívű” (Mt 11,29),
a kicsiket kedveli, akik előtt feltárult Isten országa (Mt 11,25); ők nagyok az
ő szemében, és ő rájuk emeli tekintetét (vö. Iz 66,2). Kedveli őket, mert
szembeszállnak az „élet kevélységével”, mely a világtól származik (vö. 1Jn
2,16). A kicsik az ő nyelvét beszélik: az alázatos szeretetét, mely szabaddá
tesz. Ezért egyszerű és készséges embereket hív meg szóvivőinek, és rájuk bízza
nevének kinyilatkoztatását és szívének titkait. Gondoljunk csak népetek sok
fiára és lányára: a vértanúkra, akik felragyogtatták az evangélium fegyvertelen
erejét; az egyszerű, mégis rendkívüli emberekre, akik tanúságot tudtak tenni az
Úr szeretetéről nagy megpróbáltatások között; az irgalmasság szelíd, mégis erős
hirdetőire, mint Szent II. János Pál pápa és a Szent Fausztina. Szeretetének e
„csatornáin” keresztül az Úr felbecsülhetetlen ajándékokat adott az egész
egyháznak és az egész emberiségnek. Sokatmondó, hogy népetek
megkeresztelkedésének ez az évfordulója épp egybeesik az irgalmasság
szentévével.
Azután
Isten közeli, országa közel van (vö. Mk 1,15): az Úr nem akarja, hogy
úgy féljenek tőle, mint egy hatalmas és távoli uralkodótól, nem akar egy
mennybéli trónon vagy a történelemkönyvekben maradni, hanem szeret leereszkedni
mindennapjaink eseményeibe, hogy velünk együtt járjon. Amikor erre a hitben
gazdag ezeréves időszak ajándékára gondolunk, érdemes mindenekelőtt Istennek
adnunk hálát, aki együtt járt népetekkel, kézen fogta, mint apa a fiát, és
kísérte mindenféle helyzetben. Ez az, amit egyházként is mindig tennünk kell: meghallgatni,
bevonódni és közel lépni, osztozni az emberek örömeiben és fáradozásaiban, hogy
az evangélium a leghitelesebben érje el őket és több termést hozzon: pozitív
kisugárzással, az élet áttetszősége által.
Végül Isten
konkrét. A ma hallott olvasmányokból kitűnik, hogy Isten cselekvésében
minden konkrét: az isteni Bölcsesség „kézművesként cselekszik” és „játszik”
(vö. Péld 8,30), az Ige testté lesz, anyától, a törvénynek alávetve születik
(vö. Gal 4,4), vannak barátai és ünnepelni megy: az örök úgy közli magát, hogy
személyekkel és konkrét helyzetekben járja végig az időt. A ti történelmetek
is, melyet az evangélium, a kereszt és az egyházhoz való hűség formált, tanúja
volt a hamisítatlan hit pozitív fertőzésének, a hitet család adta tovább
családnak, szülők gyermekeiknek, és főképp anyukák és nagymamák, amit nagyon
meg kell köszönni. Különösen is kézzelfoghatóan tapasztalhattátok meg mindenki
Anyjának konkrét és gondviselő gyengédségét, akit eljöttem zarándokként
tisztelni, és akit a zsoltárban „népünk nagy dicsőségeként” (Jud 15,9)
köszöntöttünk.
Pontosan
őrá tekintünk mi, akik itt egybegyűltünk. Máriában megtaláljuk a teljes
megfelelést az Úrnak: így az isteni fonalat a történelemben egy „máriás fonal”
keresztezi. Ha van emberi dicsőség, ha van valami érdemünk az idők
teljességében, az ő: ő az a rossztól mentes, szabad tér, amelyben Isten
visszatükröződött; ő az a lépcső, amelyen Isten lejött hozzánk, kicsivé és
konkréttá tette magát; ő az idők teljességének a legvilágosabb jele.
Mária
életében megcsodáljuk ezt az Isten által kedvelt kicsiséget, ő ugyanis
„letekintett alázatos szolgálóleányára”, és „felemelte az alázatosakat” (Lk
1,48.52). Annyira tetszését találta Máriában, hogy hagyta belőle szőni a
testet, és így a Szűz Isten anyjává lett, ahogyan egy ősrégi himnusz
hirdeti, melyet századok óta énekeltek. Kívánom, hogy nektek, akik
szakadatlanul felkeresitek őt, és eljöttök az országnak ebbe a spirituális
fővárosába, továbbra is mutassa az utat, és segítsen szőni – életetekbe – az
evangélium alázatos és egyszerű vetülékét.
Kánában,
miként itt, a Jasna Górán, Mária felkínálja nekünk az ő közelségét, és
segít felismernünk azt, ami hiányzik az élet teljességéből. Ma, miként annak
idején, ezt anyai figyelmességgel teszi, a jelenléttel és a jó tanáccsal, és arra
tanít minket, hogy kerüljük el közösségeinkben a parancsolgatást és a
zúgolódást. Családanyaként egyben akar tartani mindenkit, egyben
valamennyiünket. Népetek sok kemény időszakot győzött le egységben; az
anya, aki erős a kereszt lábánál és a Szentlelket várva kitartón imádkozik a
tanítványokkal, öntse belétek a vágyat, hogy felülemelkedjetek a múlt sérelmein
és sebein, és közösségre lépjetek mindenkivel, soha nem engedve az elkülönülés
és a mások fölé kerülés kísértésének.
Szűz
Mária Kánában nagyon konkrét volt: olyan anya ő, aki szívén viseli mások
problémáit és közbelép, aki fel tudja ismerni a nehéz helyzeteket, és
segítséget tud nyújtani tapintatosan, hatékonyan és határozottan. Nem úrnő, nem
főszereplő, hanem anya és szolgáló. Kérjük a kegyelmet, hogy el tudjuk
sajátítani az ő figyelmességét, az ő találékonyságát a rászorulók
szolgálatában, a – kivétel és megkülönböztetés nélkül – másokért odaadott élet
szépségét. Ő, aki örömünk oka, aki elhozza a békét a tömérdek bűn és a
történelem forrongásai közé, nyerje el számunkra a Lélek túláradó bőségét, hogy
jó és hűséges szolgák legyünk!
Az ő közbenjárására számunkra is érkezzen el az idők teljessége! Keveset
használ a Krisztus előtti időből a Krisztus utáni időbe való átlépés, ha az
csak történelmi dátum marad! Kívánom, hogy mindenki számára végbemenjen egy
belső átlépés, a szív átváltozása a Máriából testté lett isteni stílus
felé: a kicsiségben cselekedni, és az embereket közelről, egyszerű és nyitott
szívvel kísérni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése