Húsvét 4. vasárnap

Húsvét 4. vasárnap      
ApCsel 4,8-12; 1Jn 3,1-2; Jn 10,11-18
„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért”

Isten az Ószövetségben Izrael népét tekintette nyájának. A megbízott pásztorok, azaz a zsidó nép vezetői azonban nem gondoskodtak elegendő táplálékról és ivóvízről, ezért Isten megfenyítette a pásztorokat. Erről szól Ezekiel próféta írásának 34. fejezete. Az Úr ezzel fejezi be üzenetét a rossz pásztoroknak: A messiási országban „egyetlen pásztort állítok majd föléjük, szolgámat, Dávidot, hogy legeltesse őket; ő legelteti majd őket, és ő lesz majd a pásztoruk. Én pedig, az Úr, leszek majd az Istenük, és Dávid, az én szolgám lesz a fejedelem közöttük; én, az Úr szóltam” (34,23-24) Dávid helyett személy szerint azt a Dávid-unokát kell érteni, aki majd Szűz Máriától születik,s akinek átadja Dávid király trónját, vagyis a Messiást. (Lk1,30-33) Ezt a félreérthetetlen üzenetet maga, Urunk Jézus is megerősíti: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, ott hagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal” (Jn 10,11-13) a jó pásztor nemcsak életét adja juhaiért, hanem az igazság és szeretet kenyerével, szavával és Eukarisztiájával táplálja őket. Az egyetlen igaz pásztornak egyetlen Egyháza van. Amikor Péter Isten Fiának és Messiásnak vallja meg Jézust, Ő erről tesz félre nem érthető tanúságot: És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta” (Mt 16,18) Feltámadása után ezt újra és véglegesen megerősíti a Genezáreti tó partján, amikor Péter háromszor megvallja, hogy szereti Jézust, az Úr háromszor bízza rá összes bárányát. (Jn 21,15-18) Aki pedig még nincs benne ebben a nyájban, azoknak ezt üzeni Jézus: „Más juhaim is vannak, akik nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz és egy pásztor” (Jn 10,16)