Burgundi Szent Zsigmond

Zsigmond burgund király, akit ellenségei feleségével és gyermekeivel együtt kútba fojtanak (†524). Ünnepe már a Pray-kódexben megjelenik. A középkor végén főleg maláriában szenvedők szokták segítségül hívni.

A kultusz Közép-Európában a XIV. század derekán kezdett kibontakozni. Ekkor (1354) került ugyanis a prágai székesegyházba Zsigmond ereklyéje. Egy egykorú fogadalmi képen Szent Zsigmond ajánlja IV. Károly császárt a Szűzanya oltalmába.^* Nyilván hálából keresztelteti fiát, a későbbi magyar királyt, Nagy Lajos vejét a Zsigmond névre (1361). Patrónusának prágai ereklyéjét Zsigmond a huszitáktól féltve, Nagyváradra hozza át (1424), amelyet temetkezési helyéül is választ.^*

A könnyelmű, szélcsap természetű Zsigmond patrónusa tiszteletére Buda várában kápolnát is emeltet, amely 1417 táján kezdett épülni. Elhatározását a mondai hagyomány szerint – amelyben azonban föltétlenül van történeti igazság is – Tar Lőrinc látomása ihlette, amelyet minden vonatkozásban itt nem méltathatunk. Csak arról szólunk, ami idetartozik.

Tar, másként Rátholdi Lőrinc udvari ember, Zsigmond király ajánlólevelével többek között Írországba is elzarándokolt Szent Patrik purgatóriumához (1411). Abban az időben Tar Lőrinc pokoljárása nagy feltűnést keltett: belekerült az európai deákirodalomba, nemzeti nyelven pedig igricek, hegedősök énekelték meg. Az érdeklődésre jellemző, hogy jó két évszázad múlva Tinódi Lantos Sebestyén^* is újra szövegezi:

Énekben hallottam, vagy volt, vagy nem volt, Tar Lőrinc hogy pokolba bément volt, Egy tüzes nyoszolyát ő ott látott volt, Négy szeginél négy tüzes ember áll volt. Szózatot ott Tar Lőrincnek adának, Az nyoszolyát tartják Zsigmond királynak, Érsek, püspök, két paraszturak voltanak, Az négy ember hamis urak voltanak. Érsek az hamis dézmáért kárhozott Kancellárius levél-váltságért kárhozott, A két nemes úr dúlásért kárhozott, Hamis vámszerzésért egyik kárhozott. Nagy sok csodát Tar Lőrincz látott volt, Egy tüzes kádferedőt ott látott volt, Zsigmond császár, hogy benne feredett volt, Mária király leányával ott forgódik volt. Sok párta nélkül való leányokat, Szép menyecskéket és szép ruhásokat... Ezt császárnak Tar Lőrincz megmondá, Ezt felelé: lészen arról nagy gondja, Mint ő ágyát pokolból kiiktassa, És hogy mennyországra igazgathassa. Koronának egy kis ágát elrontá, Tizenhárom várost ő elszakasztá, Nyolcvan-ezer forintért zálogosítá, Budán Szent Zsigmondot avval rakatá. Belé gazdagságot, papokat szörze, Jószágot nagy sokat oda engede, Szent Zsigmondnak ő azt felnevezteté, Hanemha ágyát avval kivethette.

A látomás megrendíthette Zsigmondot, aki még mindenképpen a középkor fia volt: hitt tehát a szentek egyességében, az üdvözülteknek a bűnösökért való közbenjárásában. Ezért névadó patrónusának tiszteletére Buda várában a templom mellett prépostságot is alapított.

A Zsigmond-templom történetéhez hozzátartozik, hogy Bakócz Tamás bíboros, pápai követ itt adta át Dózsa Györgynek a fehér zászlót, meg egy hatalmas vörös keresztet, a török ellen tervezett keresztes hadjárat jelvényeit. A hódoltság idején mecsetté alakítják át, egyébként teljesen elpusztul. 1698-ban Szent Zsigmond prépostságát újra feltámasztják, és később a vörös csillagkeresztes urak (ritterlicher Kreuzherrenorden) kezére jut (1720–1882). Ők kezdeményezik a budavári Szent István napi körmeneteket (1818).

A Zsigmond-kápolna fölszentelésére 1769-ben került sor. Ez lett a Raguzából hazakerült Szent Jobb szentélye is. A kápolna hivatalosan Szent István nevét viseli. Buda ostroma alatt (1944 telén) tönkrement.^*

Zsigmond-kápolnája volt hajdanában Kisvárda várának is, de Rákóczi fölkelése után lerombolták.^*

Nyilvánvaló, hogy az udvari kezdemények nyomán bukkan föl a XV. században számos misekönyvi bejegyzésünkben Szent Zsigmond neve: oratio in honorem S. Sigismundi regis pro febricitantibus.^*

Körmöcbánya királyi város oltárt emelt Szent Zsigmond tiszteletére (1391).^*

A kultusz napjainkig megőrizte udvari jellegét és tudomásunk szerint nem jutott el a vallásos néphagyományba. Ezt bizonyítja Tormafalu (Krensdorf) és Grinád (Grinava) titulusa. Az első az Eszterházyak, a másik pedig a Pálffyak kegyurasága alatt épült a XVIII. században. A baranyai Sumony patrociniuma (1866) Daróczy Zsigmond pécsi kanonok keresztnevével függ össze.^* A képet Than Mór festette: a jámbor király vértanúságát ábrázolja. A bánáti Zsigmondfalva (Martinica) nevét birtokosáról, Lázár Zsigmondról kapta. Temploma meg Szent Zsigmond tiszteletére épült.

Zsigmond mindmáig megmaradt uras keresztnévnek. Igazában már csak a cigányzenészek között népszerű, amelyet nyilvánvalóan a hajdani jókedvű úrivilággal való kapcsolatuk magyaráz. Családnévként több változatban előfordul: Zsigmond, Sigmond, Zsigmondy, Zsiga, Zsigó és talán Zsikó, Zsinka.