A római katolikus Anyaszentegyház ünnepei Isten ajándékosztó
jóságának évről évre visszatérő alkalmai.
Urunk mennybemenetele előtt azt ígérte tanítványainak és a velük imádságban állhatatosan kitartó mintegy százhúsz hívének, ezek után a napok után elküldi a megígért Szentlelket, a Másik Vigasztalót, akit az Atyával együtt azért küldenek, hogy a tanítványokkal maradjon mindörökké, megtanítsa őket mindenre, amit Krisztustól tanultak, és eszükbe juttasson mindent, amire az üdvösség szolgálatában szükségük lesz. (ApCsel 1) a csaknem kétezer éves Egyház a II.Vaticanumban sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel, amikor az Egyházról szóló dogmatikai konstitúcióját adja hívei kezébe. „Amikor a Fiú befejezte a földön azt a munkát, amelynek elvégzésével megbízta az Atya, Pünkösdkor az Szentlélek küldetése kezdődött, hogy így a hívőknek, Krisztus által az egy Lélekben - szabad útjuk legyen az Atyához. Az élet Lelke ő, vagyis örök életre szökellő vízforrás, általa eleveníti meg az Atya a bűn halálával meghalt embereket, amíg halandó testüket is életre nem kelti Krisztusban. A Szentlélek úgy lakik az Egyházban és a hívők szívében, mint templomban, imádkozik bennük, és tanúbizonyságot tesz arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Az Egyházat,- amelyet elvezet a teljes igazságra, s egyesít teljes közösségben és szolgálatban -, ellátja és irányítja is a különféle hierarchikus és karizmatikus adományokkal, fel is ékesíti sajátos gyümölcseivel. Az evangélium erejével megfiatalítja az Egyházat, szüntelenül megújítja, és elvezeti a Vőlegényével való tökéletes egyesülésre. Mert a Lélek és a menyasszony így szól az Úr Jézushoz: Jöjj el! (Jel 22,17) így az egész Egyház, mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységéből egybegyűlt nép áll előttünk. A hívek összessége a Szentlélek kenetét kapta, s így nem tévedhet meg hitében. Ezt a kiváltságos tulajdonságát akkor nyilvánítja ki, az egész népben meglévő természetfeletti hitérzék birtokában, amikor –kezdve a püspöktől a legkisebb világi hívőig-, kifejezi általános egyetértését a hit és az erkölcs dolgaiban. Az Isten népe a szent tanítóhivatal vezetése alatt – és hűségesen ráhagyatkozva – már nem emberi tanításban részesül, hanem valóban Isten igéjét kapja; így azzal a hitérzékkel, amelyet az igazság Lelke hoz létre és tart ébren benne, elveszíthetetetlenül birtokolja a hitet, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek (Jut 3), abba helyes ítélettel egyre mélyebben behatol, és azt mindig nagyobb teljességgel érvényesíti életében. Ezen kívül ugyanez a Szentlélek az Isten népét nemcsak szentségeken keresztül és papi szolgálatokkal szenteli meg, vezeti és ékesíti erényekkel, hanem ajándékait tetszése szerint juttatva kinek-kinek (vö. 1Kor 22,11), saját kegyelmeket is oszt szét a hívők minden fokozat aközött. Ezekkel a kegyelmekkel alkalmassá és készségessé teszi őket különféle munkák és feladatok vállalására az Egyház megújhodása és továbbépítése érdekében, ahogy az Írásokban áll: A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon velük (1Kor 12,17) Ezeket a karizmákat, akár a legnagyobbak közül valók, akár egyszerűbbek és gyakorta előfordulók, hálaadással és vigasztalással kell fogadnunk, mert mindig éppen időszerűek és nagyon hasznosak az Egyházban” A két hozzánk küldött isteni személy pedig végzi elkezdett küldetését: „Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tanúságot tesz róla, mert a Lélek igazság. Alleluja. Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy megtisztuljanak a bűntől” (1Jn 5,6; Zak 13,1) Az Atya pedig végtelen szeretettel mutatja meg, hogy Ő nemcsak célja üdvösségünknek, hanem azt elő is mozdítja még Fia és Szentlelke hozzánk küldése által is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése