Húsvét 4.hete csütörtök

Húsvét 4.hete csütörtök            
ApCsel 13,13-25; Jn 13,16-20
„Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem”

Jézus életéből nagyon fontos mozzanatokat közöl ez a tizenharmadik. fejezet. Az utolsó vacsora beszédeinek a rögzítésére vállalkozott Szent János, mint a negyedik evangélium szerzője. Fontos felfigyelnünk arra, hogy ő, aki az Eukarisztia előkészítéséről hosszú beszámolót közöl, az utolsó vacsora események közül erre a boldog beteljesülésre egyáltalán nem tér ki. A fejezet elején a lábmosásról számol be: a végén fontosnak tartja Jézus, hogy tudatosítsa tanítványaiban: Minden ünnepélyes lakoma alkalmával a házigazda háza előterében maga fogadta a meghívottakat. Mély meghajlásokkal köszöntött mindenkit, aztán megcsókolta a vendég szakállát, cseppnyi finomolajjal megkente homlokát, aztán leültette, szolgára bízta, hogy húzza le a vendég saruját, porolja le, mossa meg a lábát, s miután megtörölte, húzza vissza az illető lábára. Jézus az utolsóvacsorát bérelt teremben rendezte. Senkinek fel nem tűnt volna, ha ezeket az udvariasságokat elhagyja. Ő azonban „tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen ebből e világból az Atyához, mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket”- (Jn 13,1), mosdótálat hozott, kendőt kötött maga elé, és megmosta a tanítványok lábát. A végén felvette felsőruháit, és megkérdezte: „Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek”.(12.14-15) Ezek után nemcsak a testvéri szeretetet hangsúlyozza, hanem a krisztusi szeretetet is, mert a szeretet legnehezebb formáját is gyakorolta: az ellenségszeretetet: „Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte. Mivel ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha meg is teszitek. Nem mindnyájatokról mondom; tudom én, kiket választottam. De az Írásnak be kell teljesednie: Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem (Zsolt 41,10; 16-18) Jézus itt arra utal, hogy Júdásról kezdettől fogva tudta, hogy el fogja őt árulni, mégis családapaként gondoskodott róla minden nap, sőt még ki is tüntette azzal, hogy az adományokat, amelyekkel a jó emberek segélyezték őket, Júdás kezelhette. Az ősi bárány vacsorának elején, amikor a kenyér még nem volt átváltoztatva Jézus testévé, bőven ehetett Júdás is, a sült báránytól sem volt eltiltva. Sőt még külön bemártott falatot is nyújtott neki Jézus, amikor Jánosnak és Péternek így mutatta meg, ki az áruló. Később sem ejti ki hangosan a nevét. Az Eukarisztiából viszont nem adott neki „Amit teszel, tedd meg gyorsan!” (27) Így tett kezdettől, az apostolok kiválasztásától.„Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy amikor bekövetkezik, higgyétek, hogy én (Isten) vagyok. Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem” (19-20)