Pünkösdre várva 6.

Istenatyánk minden élőlénynek és élettelennek is ősforrása.

 
Kezdettől Fiát jelölte ki, hogy rajta keresztül valósítja meg teremtő tervét. A Fiúisten, az Atya tökéletes képmása sem istenségében lesz a teremtendő világ ősmintája, hanem úgy, hogy a Fiú az Atya akarata szerint az egyik teremtménynek, az embernek felveszi majd a természetét, örökre, elválaszthatatlanul összekapcsolja személyi fősége alatt az Atyától kapott isteni természettel, Istenember lesz. Emberi természetének anyagi része így már a teremtett világ anyagi ősmintája lehet. Emberi lelke pedig az eredetileg végleges számú angyalsereg, és az állandóan szaporodó emberlelkek ősmintájává válik. Ennek az ősi tervnek kibontakoztatója lesz a Harmadik Isteni Személy: a Szentlélek, aki a hitvallásunk legősibb megfogalmazása szerint „az Atyától és a Fiútól származik”. Adva volt tehát öröktől fogva az ősi terv. Ezt kellett a teremtés első mozzanatától irányítania a Szentléleknek. Ezért olvastatja a Teremtés könyve elején az Úr:”Az Isten Lelke a vizek felett lebegett”. (1,2) Ezért kellett az istengyermeki élet meghirdetése alkalmával sort kerítenie Jézusnak, hogy a működése titkát kutató öreg Nikodémuson keresztül sokan -mi is-, felfigyeljünk a Titokra, és törekedjünk minél tökéletesebben megérteni. Ne akadjunk el életünk felületén! Nikodémus Jézust hallgatva rásejtett, hogy az ő vallásos élete felületes. Sokat áldoz időben, buzgó kutatásban Isten törvényére. Elősegíti a közösség nemzeti és zsidó vallásos életét. Ez vajon elegendő-e? Jézus válasza megdöbbenti: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg Isten országát”. (Jn 3,3) Nikodémus egészen más síkon él, mint Jézus: „Hogyan születhet meg az ember, ha már vén? Csak nem mehet be anyja méhébe, hogy megszülessék?” (4) Lám, a zsidók, az Ószövetség kitüntetett népe, nem jutott el Jézus korában odáig, hogy megértette volna: Az ember beleszületik ebbe a földi életbe. Ez önmagában is szép és értékes lehet. Gazdasági, kulturális, tudományos síkon is érhet el szép eredményeket. De ez nem az az élet, amelyre újra kell születni, mert más értelmű, amelyet Jézus is így fogalmaz meg: Isten országa (3) Ez az Isten országa itt a földön ugyanazok között a körülmények között zajlik, mint a természetes emberi élet. Többlete: Amit tesz Isten útmutatására, kívánságára, azt a hogyan és miért teszi, kérdőszavakkal lehet meghatározni. Jézus maga már tudatosította hallgatóiban: „Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”. (Mk 1,15) Nem kell elköltözni ebből a világból, még csak más tájakra sem kell átvándorolni: csupán az igazságot kell elfogadni és a szerint élni, aztán lemondani az önző emberi célokról és a szeretetet kell gyakorolni. Minden, mi gyönyörű világunkban „természetes”, tehát a növények és állatok természetének megfelel, az a saját életének biztosítása. Aztán végül is mások szolgálatára adja gyümölcsét, önmagát is. De az embertől önzetlen és közvetlen szolgálatot vár Isten. Erre van teremtve. Amint fentebb már sokszor idéztük: Isten az embert a maga képére teremtette, vagyis önzetlen szeretetre, a másik ember önzetlen szolgálatára, boldogítására. Aki ezt megérti, egy új életre talál rá. Rádöbben: ha nem kereskedők önző életszemléletével élek, nem fizettetek meg minden kézmozdulatomat, hanem elfogadom, hogy én Isten gyermeke vagyok, amit így Isten stílusával, az igazság és önzetlen szeretet módszerével teszek meg az életemben, azt nekem Isten fogja megfizetni örökké tartó boldogsággal, akkor én egy másfajta szellemiség, gondolkodásmód világában élek. Ehhez a gondolkodásmódhoz át kell alakulni. Ezt nevezzük újjászületésnek. Jézus erre utal: „Ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.” (Jn 3,5) Pünkösdre készülve nekünk is szól az Úr. Fogadjuk meg szavát. Akarjunk újjászületni.