Évközi 26. hét szerda

Évközi 26. hét szerda

Követlek téged, bárhová mész” 

Szeretnének néhányan Jézus mellé csatlakozni azok közül, akik önként jelentkeztek,nem Jézus szólította meg őket. Jézus mindegyikről, tudta mire képes. Ezt megelőzően helyre kellett igazítania választott apostolainak gondolkodásmódját. János gondja került először terítékre: „Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űzött, és megtiltottuk neki, mert nem követ téged. Jézus azt felelte neki: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van” (Lk 949-50) Jézus idézhette volna az Ószövetségből Józsue példáját, aki ugyanígy kifogásolta, hogy a hetven kiválasztott új munkatárs közül hiányzott az avatásnál kettő: Eldád és Medád, mégis megkapták ugyanazokat a kegyelmeket, mint a hatvannyolc megjelent. Józsue kérte Mózest, tiltsa meg nekik a prófétálást, mert nem jöttek ki a szent sátorhoz. Mózes azonban megvédte őket tanítványa és szolgájával szemben.(Szám 11, 27-24-29) Jakab és János Jeruzsálem felé tartva éjszakai szállást keresett Jézusnak és apostolainak. Csak szamaritánusok laktak azon a vidéken. Mivel a csoport zsidó volt, és Jeruzsálembe zarándokolt, nem fogadták be őket. A két testvér engedélyt kért Mesterétől, hogy nevében rájuk hívhassák a villámot. Jézus válasza elutasító nem, mert ez sértődés sugallta értelmetlen bosszú. Elnevezte őket boanergésznek (mennydörgés fiai) (51-56) Ezek után jelentkezett Jézusnál valaki: „Követlek téged mondta, bárhová mész. Jézus azt felelte neki: A rókáknak odujuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának pedig nincs hová lehajtania fejét” (57-58) A jelentkező úgy gondolkodhatott: Az Ószövetségben Isten prófétái mindig jól el voltak látva ennivalóval, ruhával.„Egy másiknak ezt mondta: Kövess engem! Az így felelt: Uram, engedd meg hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat! Jézus azt válaszolta neki: Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat; te pedig menj, és hirdesd az Isten országát!” (59-60) Könnyen azzal vádolhatná a könnyelmű ítélő, hogy Jézus nem szülő tisztelő. Pedig nagy féltés lakott Jézus szívében, hogy az általa kedvező módon fogadott férfi, ha hazamegy a temetésre, akkor az örökség ügyét meg kell tárgyalnia, hallgatnia a testvérei siránkozását, hogy miért nem fogadja el a birtok ráeső részét, miért nem alapít családot? Könnyen elveszíthette volna friss hivatását, esetleg az örök életet is. Egy másik is szólt neki: Uram követlek, de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek házam népétől! Jézus azt felelte neki: Aki kezét az ekére teszi, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára” (61-62) A szántóvető ember az ekét marokra fogta, beállította barmait a helyes irányba, nem nézegethetett visszafelé, mert akkor nem mentek volna egyenesen az állatok, kimaradt volna a föld egy része a megművelésből. Milyen sok magyar fiatal kaphatott papi vagy szerzetesi hivatást, de a halogatás vagy világi érvényesülés vágya elhomályosította a lemondásos Krisztus-követést. Ki-ki maga döntsön Jézus szolgálata vagy a világi élet között. Mindkettővel ki lehet érdemelni a mennyországot, ha becsületesen azt választja, amit Jézus szán neki. (Neh 2, 1-8; Lk 9, 57-62)