Ferenc pápa beszéde a pennsylvaniai püspökökhöz, papokhoz és szerzetesekhez

A pápa Család Világtalálkozónak szentelt szombati napjának a programja a Szent Péter és Pál katedrálisban tartott szentmisével kezdődött délelőtt fél 11-kor, ahol a családtalálkozóra érkezett papokkal és szerzetesekkel találkozott.

Ferenc pápa szombat reggel nyolckor hagyta el New Yorkot, helikopterrel elröpült a Szabadság szobor felett, majd a Kennedy repülőtérről az American Airlines gépével tette meg a 160 km-es utat a szomszédos Philadelphia-ba. A repülőgép lépcsőjén fehér reverendájára lépve véletlenül megbotlott, de megkapaszkodva a korlátban, sértetlenül ért fel a gép fedélzetére. Az Egyesült Államok sajtója, mely mindig első helyen és döntő mértékben lelkes hangon szól az apostoli látogatásról, tréfásan jegyezte meg: „Eddig ez volt az egyetlen rossz lépése a pápának minálunk!”. A gép fedélzetén Ferenc pápa bekéredzkedett a pilótafülkébe és onnan követte az utat, tájékozódva a „légi utazás” körülményeiről, megköszönve a pilótáknak a szolgálatukat. Philadelphiában, a testvérvárosban Charles Chaput érsek köszöntötte, aki erre a napra a „függetlenség városát” „Francisville”, azaz Ferencváros névre keresztelte.

Philadelphia-ban a családtalálkozóra érkezett papokkal és szerzetesekkel találkozva a Szentatya szólt is hozzájuk. „Tetszik nekem e város és állam történetében, hogy nemcsak falakat tudott építeni, hanem azokat le is bontotta” – kezdte beszédét a pápa, utalva az Egyesült Államok történetében a fehérek és feketék közt emelt majd lebontott falakra. „Ebben a történetben katolikus nemzedékek sora kötelezte el magát és indult a perifériák felé, hogy ott az istentisztelet, a nevelés, a szeretetszolgálat és általában a társadalom számára építsen közösségeket. Ebben a munkában nagyon sok pap, szerzetes és világi hívő vett részt és két évszázadon át odaadóan törődtek a szegényekkel, a bevándorlókkal, a betegekkel és az elítéltekkel”. Kiemelte a pápa „a katolikus iskolák szerepét, mely a gyerekeket nemcsak írás-olvasásra, hanem Isten és a felebarát szeretetére is megtanította, hogy az Egyesült Államok társadalmának jó polgárai legyenek”.

Beszéde vezérfonalául Ferenc pápa a philadelphiai születésű Drexel Szent Katalin és XIII. Leó találkozására utalt, amikor Leó pápa megkérdezte Katalintól: „És Te? Mit fogsz csinálni?”.

„Leó pápa kérdése megváltoztatta a nemes ideálokkal teli amerikai leány életét, mert szembesült azzal a hatalmas munkával, mellyel szemben neki az övét kellett megtalálnia. Ma is hány és hány fiatalt tölt el sok szép, magasztos eszme! Azt kérdem ma tőletek, hogyan teszitek próbára ezeket az ideálokat? Adtok-e nekik teret és lehetőséget? Megosztjátok-e lelkesedéseteket és örömötöket más közösségekkel?” – kérdezett tovább a pápa.

„Az egyház előtt álló egyik legnagyobb feladat ma, folytatta, hogy tudatosítsuk a hívekben a személyes felelősségünket az egyház küldetésében, hogy képesek legyenek betölteni ezt a felelősséget, missziós tanítványként, az evangélium kovászaként a világban. Ehhez kreativitásra van szükség, a múlt örökségének az átadásában, nemcsak a struktúrák és intézmények megtartásával, hanem megnyílva a Lélek lehetőségei előtt, elsősorban az evangéliumi örömének a közvetítésével”.

„És te?” – Az öreg pápának a kérdése a fiatal lányhoz, nekünk most az egyház jövőjéről beszél a gyorsan változó mai társadalomban – folytatta Ferenc pápa – és mostantól fogva a világi hívek még elkötelezettebb részvételét igényli.

Az Egyesült Államok egyháza mindig nagy hangsúlyt fektetett a katekézisre és a nevelésre. Napjaink kihívása az, hogy építsünk erre a szilárd alapra és gyarapítsuk az együttműködést és felelősséget a jövő tervezésében a mi plébániáinkkal és intézményeinkkel. Ez nem jelenti azt, hogy lemondjunk a ránk rótt spirituális felelősségünkről, hanem azt, hogy különböztessük meg és bölcsen értékeljük a Szentlélek egyháznak adott sokféle adományait. Elsősorban becsüljük meg azt a hatalmas munkát, amivel a nők, a világi és szerzetesnők hozzájárultak közösségeink életéhez.

Ferenc pápa beszéde végén megköszönte a családtalálkozóra érkezett papoknak és szerzeteseknek, hogy Jézus kérdésére és kérésére nagylelkűen válaszoltak. Buzdította őket, hogy újítsák meg a Jézussal való első találkozás örömét és meglepetését, folytassák továbbra is azt a munkát, mellyel a helyi egyházakban a családok szükségleteire válaszolnak a házasságra valófelkészítésben. Máriához fordulva köszönt el tőlük, közbenjárásába ajánlva az amerikai egyházat.