ARPUKARAI BOLDOG ALFONZIA

BOLDOG ALFONZIA

 klarissza nővér, III. r. 

(1910-1946) 

 
Teljes neve: A Szeplőtelen Fogantatásról nevezett Alfonzia nővér India déli részén, Arpukara községben született, neve: Muttathupadathu Anna. Édesanyját korán elvesztette, ezért nagynénjéhez került, o nevelte s járatta iskolába. Malabár nyelven beszélt. Amikor eladó sorba jutott, nagynénje ki akarta házasítani, o azonban a végsőkig ragaszkodott ahhoz, hogy szerzetesnő legyen. Ezt el is érte: 17 éves korában a Bharanang-i klarisszák konviktusába került; a következő évben posztuláns lett, ekkor kapta az Alfonzia nevet. A beöltözése 1930-ban, egyszerű fogadalma 1931-ben volt. Ez az indiai klarissza rend nem az igazi klarissza rend, hanem annak egy módosult változata: ferences III. rendi klarisszák. Nem éltek szigorú klauzúrában, iskolában is tanítottak, így Alfonzia is 1932-33-ban, amikor még egészsége engedte. Örökfogadalmát 1936-ban tette le. Alfonzia nővér kitűnt a szerzetesi hivatás nagyra értékelésével, nagy vágy élt benne az evangéliumi tökéletesség és szentség után, és a vágy, hogy Jézushoz hasonlóan o is áldozattá legyen a világ üdvéért. Betegsége miatt kétségessé vált az örök fogadalom letétele. Imájával elérte, hogy annyira csökkent a láza, hogy le tudta tenni fogadalmát. A szentek tiszteletében is kitűnt: különösen a Boldogságos Szűznek, Szent Józsefnek, Szent Ferenc és Klárának és Kis Szent Teréznek tiszteletében, de őket iparkodott követni is. Szent Ferenc hű tanítványaként a tökéletes örvendezést át tudta élni a betegségben, megpróbáltatásban, megaláztatásban is. Kis Szent Teréz kis útját járta. Önéletrajza, nemkülönben a Krisztus Követése könyv állandó lelki tápláléka voltak. Szívügye volt a hitterjesztés, sokat imádkozott, másokat is buzdított, hogy imádkozzanak: minden nép találja meg az utat a katolikus Egyházba. A palajai püspöknek nyilatkozta, hogy neki az az Istentől kapott hivatása, hogy Krisztussal együtt magát áldozatul ajánlja fel a mennyei Atyának az emberek bűneiért és az egész világ üdvéért. „Amióta Krisztus menyasszonya lettem - mondta -, azóta Jegyesem megosztotta velem szenvedéseit. Már nem vagyok a magam ura, mert egészen átadtam magamat Jegyesemnek.” Amikor hallott egy püspök betegségéről, azt kérte az Úrtól, tegye rá a püspök betegségét, amit azonnal meg is kapott. Valaki megkérdezte, hogyan tud egész éjszakán álmatlanul szenvedni, és mit csinál ilyenkor, azt felelte: „Szeretek.” Utolsó éve állandó haldoklás volt. Utolsó napján emberfeletti erővel eltámolygott az oratóriumba, megáldozott. Júl. 28-án fejezte be életét. Másnap már el is temették. 1957-ben a boldoggá avatási eljárás során újratemették, ettől kezdve sírjánál csodás illat volt érezhető. Nemcsak a katolikusok, hanem másvallásúak is felkeresik sírját. II. János Pál 1986-ban avatta boldoggá Indiában, szír-malabár rítus szerint.
Alfonzia nővér vallomása:
„Jézus iránti szeretetből, aki annyi sok szeretettel halmoz el, kész vagyok arra, hogy nemcsak a mostani szenvedéseimet viseljem el, hanem minden más szenvedést is egész a világ végéig. Teljesedjék tökéletesen rajtam Isten akarata. Minden legyen szent és jó Jézusom tetszése szerint.”

Imádság:
Istenünk, te Boldog Alfonziát arra indítottad, hogy Krisztusért életét áldozatul ajánlja fel a világ üdvéért, Add, hogy mi is mindenben keressük Isten akaratát és tudjuk követni Urunkat a kereszt útján. Krisztus, a mi Urunk által.