Világosító Szent Gergely
felszentelt vértanú
*Örményország, 260 körül. +330 körül
Örményország, amely a Kr. e. 6. századtól Armenia
néven volt ismert az ókori világban, nagyon korán találkozott a
kereszténységgel. A hagyomány szerint Abgár király levelet váltott magával az
Úr Jézussal, és meghívta, hogy jöjjön el hozzá, ő megosztja vele országát.
Jézus erre azt válaszolta, hogy ő nem, de egy apostola majd elmegy.[17] Pünkösd
után Szent Tádé (lásd: A szentek élete, 632. o.) és Szent Bertalan (lásd: A
szentek élete, 490. o.) lett az örmények apostola. E legenda mögött történeti
mag rejlik, mert a 2--3. században már tekintélyes számú keresztény élt az
országban, s a 3. században több üldözés is volt ellenük.
Az egész országot megtérítő apostolnak mégis
Világosító Szent Gergely püspököt tartják, nevét is innen kapta: ő
világosította meg az élet világosságával, az Evangéliummal az örmény népet.
Legendás elemeket is tartalmazó életrajzát az 5. században írták.
Atyja Anak pártus fejedelem volt, akit Artasir perzsa
király azzal küldött Örményországba, hogy orvul gyilkolja meg Koszrov királyt.
Anak át is települt Örményországba, családostól már hosszabb ideje itt élt,
amikor végrehajtotta a merényletet. Őt magát azonban elfogták, és a haldokló
király megparancsolta, hogy irtsák ki Anak egész családját, vele együtt. Meg is
történt, a kisgyermek Gergelyt azonban egy keresztény dajka megmentette és
Cézáreába menekült vele. Itt kereszténynek nevelték, és egész fiatalon
feleségül vett egy Julitta nevű keresztény leányt. Két fiúk született:
Arisztakesz és Vártán. Valószínű, hogy Gergelyt még Cézáreában pappá
szentelték.
Közben a meggyilkolt Koszrov király fia, Tiridat, aki
a római császárhoz menekült, visszatért. Részt vett Galerius győztes hadjáratában
297-ben a perzsák ellen, s ezután Diocletianus katonaságot adott melléje, hogy
foglalja vissza ősei trónját. Tiridat diadalmenettel tért vissza országába, és
Gergely csatlakozott hozzá, még mielőtt átlépte volna az ország határát. Az
első városban, Erzinkanban Tiridat vallási ünnepet rendezett: a városban
tisztelt Anahita istennőnek mutatott be hálaáldozatot, s ezt kíséretétől is
elvárta. Gergely megtagadta, ezért megkínozták, majd egy hírhedt föld alatti
börtönbe vetették, ahol életrajzírója szerint 15 éven át (298-- 313)
raboskodott a legelvetemültebb gonosztevők között. Tiridat trónfoglalása után
üldöző rendeletet adott ki a keresztények ellen.
Szodzomenosz (+425 után) történetíró szerint Tiridat
és országa megtérése egy csoda következménye volt. Tiridat ugyanis feleségül
akarta venni Szent Ripszimát, aki a római birodalomból menekült Örményországba
a keresztényüldözés elől. Mivel nem hajlott a szavára, kivégeztette, s utána
megőrült: éjszakánként farkasüvöltéssel bolyongott a palotában. Miután minden
orvos kudarcot vallott gyógyítási kísérletével, a király nővére álmában
kinyilatkoztatást kapott, hogy egyvalaki tudja meggyógyítani a királyt:
Gergely. Azonnal kihozták a börtönből, és valóban meggyógyította Tiridatot.
Mindjárt hirdetni is kezdte neki és egész udvarának Krisztust, akinek erejével
meg tudta gyógyítani.
Tiridat meg is tért, és olyan buzgó hívő lett, hogy
elrendelte: az egész ország legyen kereszténnyé. A pogány kultuszt beszüntette,
és felhatalmazta Gergelyt, hogy a szentélyeket templommá alakítsa át. Gergely a
szentélyeket megtisztította, keresztet állított bennük, de úgy gondolta, hogy a
keresztséget és a templomszenteléseket mégis püspöknek kellene elvégeznie,
püspök pedig nem volt az országban.
Tiridat és fejedelmei úgy látták, leghelyesebb lesz,
ha Gergely lesz az első és fő püspök Örményországban. Ezért elküldték a
kappadókiai Cézáreába, hogy szenteljék püspökké. Cézárea püspöke, Leontius
zsinatot hívott össze, és 314-ben fel is szentelték Gergelyt, akit 13 fejedelem
és nagy sereg kísért el útjára. Gergely mint püspök a pogányság fellegvárát,
Asztiszat városát kapta székhelyül, de a városlakók fegyverrel fogadták. A
kíséretében lévő hercegek azonban katonáikkal elfoglalták a várost, és Gergely
a magával hozott Keresztelő Szent János-ereklyét elhelyezve egy kápolnában,
elfoglalta székét. Mint főpüspök, katholikosz hozzáfogott az
egyházszervezéshez: 12 püspökséget és számos plébániát alapított. Gondoskodott
a klérus képzéséről, de ekkor még szír és görög nyelvet használtak, mivel az
örmény ábécét csak száz évvel később Szent Meszrop (lásd: 648. o.) alakította
ki.
Gergely két fia eddig Cézáreában élt. Tiridat király
most hazarendelte mindkettőt. Arisztakesz remeteként élt, s csak nehezen
engedelmeskedett. Hazatérve püspökké szentelték és Gergely segédpüspöke lett, a
niceai zsinaton is részt vett. Amikor Tiridat Rómába utazott Nagy Konstantin
császárhoz, Gergely elkísérte, majd visszavonult és Arisztakesznek adta át a
püspöki hivatalt. Mivel hamarosan meghalt, a másik fiú, Vartan lett Gergely
utóda. Mindkettőt szentként tisztelik az örmény egyházban.
Gergely teljes magányban halt meg, és Throdanban
temették el. Ereklyéinek megtalálása mellett ünneplik megkínzásának,
bebörtönzésének és kiszabadulásának emlékét is. Az örmény egyház az 5. század
elején perzsa fennhatóság alá került, s ennek következtében a 6. század elején
monofizita lett. Ekkor vette fel Világosító Szent Gergelyről a gregoriánus
egyház nevet. 1198-ban egyesültek a római egyházzal, de ez az unió csak 1375-ig
tartott, amikor a törökök újra elszakították őket. Ma uniós és monofizita
örmény egyházak élnek, s mindegyik katholikosza azzal bizonyítja jogos
hivatalviselését, hogy őrzik Szent Gergely karereklyéjét. [17] A levélváltást
szír eredetiből beleszőtte Egyháztörténetébe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése