Alázatos kérés: győzelem. Alattomos lázadás: kígyómarás
A lakatlan vagy nagyon gyéren lakott pusztákon könnyen haladtak előre Izrael fiai. Amikor azonban már vége felé járt a negyven éves büntető kóborlás és újra lakottabb tájakon át kellett a milliós tömegnek utat biztosítani, könnyen ellenállásba ütköztek. A délvidéki kánaániták már ismerhették a vándorló népet, sőt tudhatták úti céljukat is, ezért felkészültek a harcra. Árád kánaáni király összeszedte hadseregét, megtámadta Izrael fiait. Le is győzte őket és zsákmányt szerzett tőlük. „Ám Izrael fogadalmat tett az Úrnak és azt mondta: Ha kezembe adod ezt a népet, eltörlöm városaikat. Az Úr meghallgatta Izrael könyörgését, s a kezébe adta a kánaániakat s ő megölte őket, feldúlta városaikat, a helyet pedig elnevezte Hormának, azaz Átoknak. Aztán elindultak a Hór hegyéről a Vörös-tenger felé vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét”. (Szám 21,2-4) Edom Ézsau mellékneve volt vörös színű sűrű szőrzetéről elnevezve. A testvérnépet Mózes már korábban kérte, hogy engedje átvonulni Izraelt a területén, de ők elutasították a kérést. Meg is fenyegették Mózest, ha beteszik a lábukat edomita területre, akkor súlyos csapást mérnek rájuk. Viszont a nép nagyon unta már a kóbor életet, fellázadt:„Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen víz, undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány eledeltől. Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokat halálra martak közülük. Erre elmentek Mózeshez, és azt mondták: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és teellened szóltunk. Könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat! Könyörgött is Mózes a népért, mire az Úr így szólt hozzá: Készíts egy rézkígyót és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad. Csinált tehát Mózes egy rézkígyót, és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak”. (Szám 21,5-9)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése