Isten irgalmas és igazságos is
Mózes szelíd és okos szóval könyörgött népéért az Úrhoz annak ellenére, hogy őt akarták félreállítani. „Azt mondta erre az Úr: Megbocsátom szavad szerint, de amilyen igaz, hogy én élek, s tele van az egész föld az Úr dicsőségével, olyan igaz, hogy mindazok a férfiak, akik látták dicsőségemet s a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában műveltem, s mégis próbára tettek már vagy tízszer, s nem engedelmeskedtek szavamnak, nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak; azok közül, akik gyaláztak engem, senki sem látja meg! Szolgámat, Kálebet, aki más lélekkel telten követett engem, beviszem majd arra a földre, amelyet bejárt, s utóda bírni fogja azt. Mivel az amalekiták és kánaániak laknak a völgyben, holnap indítsátok el a tábort, s térjetek vissza a pusztába, a Vörös-tenger felé vivő úton. Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz: Meddig fog még zúgolódni ellenem ez a felette gonosz közösség? Hallottam Izrael fiainak zúgolódását! Mondd meg tehát nekik: Amilyen igaz, hogy én élek,- ezt üzeni az Úr-, olyan igaz, hogy amint szólni hallottalak benneteket, úgy fogok tenni veletek. Ebben a pusztában fog heverni holttestetek. Senki, akit megszámláltak a húszesztendősök s az idősebbek közül, be nem megy arra a földre, amelyre-esküre emeltem kezem, kivéve Kálebet és Józsuét meg gyermekeiteket” (Szám 14,20-33)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése