Ferenc pápa sajtótájékoztatója a Philadelphiából Rómába tartó repülő fedélzetén

Szeptember 27-én, vasárnap helyi idő szerint este nyolckor indult a pápa repülőgépe Philadelphiából Rómába. A Szentatya a nyolcórás utazás során közel egyórás sajtótájékoztató keretében válaszolt az újságírók kérdéseire.

Először a Time Magazine riportere, Elisabetta Dias kérdezte a pápát arról, mi lepte meg leginkább az Egyesült Államokban, mi volt más, mint ahogyan korábban képzelte.

„Meglepett ezeknek a szeretetre méltó embereknek a melegsége, ami nagyon szép, és mindenütt más és más jellegű volt: Washingtonban meleg, de egy kicsit hivatalos volt a fogadtatás, New Yorkban egy kicsit túláradó, és végül Philadelphiában nagyon kifejező. Ugyanannak a vendégszeretetnek három különböző módja. Nagyon megérintett a jóságuk, a vendégszeretetük, a szertartásokon pedig a kegyesség és a vallásos lelkület. Az emberek imádkoztak, és ez nagyon-nagyon megérintett, szép volt!”

Arra a kérdésre, hogy érte-e váratlan provokáció, Ferenc pápa azt felelte, hogy semmi sértő, bántó dolgot nem tapasztalt. Kijelentette, hogy tovább kell munkálkodni ezért a hívő népért, kísérni kell növekedését, vele lenni örömben és a nehézségek között is, amikor az embereknek nincs munkájuk, betegek. Hangsúlyozta, hogy napjainkban, mint mindig, az egyház előtt az a nagy kihívás áll, hogy álljon közel az emberekhez, és az Egyesült Államok egyháza megértette ezt a kihívást.

David O’Reilly, a Philadelphia Inquirer újságírója a pedofília kapcsán arról kérdezte a pápát, miért érezte szükségét, hogy Philadelphiában a püspökökhöz szóljon, őket vigasztalja és erősítse.

„Washingtonban találkoztam az összes amerikai püspökkel, mindenki ott volt, az egész országból. Szükségét éreztem, hogy kifejezzem együttérzésemet, mert valami nagyon rossz dolog történt, sokan közülük nem is tudtak róla korábban, és aztán nagyon megszenvedték: az egyház emberei ők, imádságos emberek, igaz pásztorok. A Jelenések könyvével szóltam hozzájuk: »A nagy üldöztetésből jöttetek.« Nagy szenvedés volt, ami történt. Nem csak érzelmi szenvedés. Ezt mondtam azoknak az embereknek is, akikkel ma találkoztam, akik elszenvedték a visszaéléseket. Nem azt mondom, hogy aposztázia, hitehagyás volt, hanem inkább szentségtörés. A visszaélések, mint tudjuk, mindenütt jelen vannak: a családokban, a szomszédságban, az iskolákban, az edzőtermekben, mindenütt. De ha egy pap teszi ezt, akkor ez azért nagyon súlyos, mert az ellen követ el visszaélést, akit a mennyei dolgok, Isten szeretete, az érzelmi érettség, a jó felé kellett volna vezetnie. Ehelyett eltapossa. Ezért majdnem olyan ez, mint egy szentségtörés. Elárulta így az Úrtól kapott hivatását, az egyház ezért határozottan lép fel most ebben a kérdésben: nem szabad takargatni ezeket a vétkeket, és azok is bűnösök, akik takargatták ezeket a dolgokat, néhány püspök is. És ez nagyon rossz dolog. A vigasztaló szavak nem úgy hangzottak: »Légy nyugodt, nem történt semmi.« Nem! Így hangzottak: »Nagyon rossz dolog volt, és el tudom képzelni, mennyit sírtatok miatta.« Erről beszéltem. Ma pedig keményen szóltam.”

Maria Antonietta Collins azzal a kérdéssel fordult a pápához, megbocsát-e azoknak a papoknak, akik nem kértek bocsánatot áldozataiktól, és megérti-e a családokat, akik nem tudnak vagy nem akarnak megbocsátani.

„Ha valaki bűnt követett el, és tisztában van ezzel, de nem kér bocsánatot, akkor én azt kérem Istentől, hogy tartsa számon a vétkét. Én megbocsátok neki, de ő nem nyer bocsánatot, mert bezárta magát a megbocsátás előtt. Egy dolog megbocsátani – mindannyiunknak kötelességünk megbocsátani, mert mindannyian bocsánatot nyertünk, más dolog viszont bocsánatot nyerni. Ha az a pap bezárta magát a megbocsátás előtt, akkor nem is kapja meg, mert belülről kulccsal bezárkózott, és nem marad más hátra, mint imádkozni, hogy az Úr nyissa ki ezt az ajtót. Késznek kell lennünk megbocsátani, de nem mindenki képes, kész bocsánatot nyerni. Ez kemény dolog. Ez magyarázza, hogy vannak emberek, akik keményen, rosszul fejezik be életüket, anélkül hogy megkapnák Isten simogatását.”

Ferenc pápa elmondta, hogy megérti a megsértett családokat, akik nem tudnak megbocsátani. Nem ítéli el őket, imádkozik értük. Felidézte, amikor egy meggyalázott lány anyja átkozta az Istent, és ateista lett, így halt meg. Hangsúlyozta, hogy megérti ezt az asszonyt, és hozzátette, hogy akkor mennyivel inkább megérti őt az Isten! Hozzátette, biztos abban, hogy Isten befogadta azt az asszonyt.

Andrés Beltramo, a Notimex mexikói hírügynökség újságírója azt kérdezte Ferenc pápától, mi a véleménye arról, hogy Kolumbiában a Farc (katonai gerillaszervezet) és a kormány megegyezni látszik.

„A hírre, hogy márciusban eljutnak erre a megegyezésre, azt kérem az Úrtól, hogy bárcsak megvalósulna ez a szép szándék, hiszen mindkét fél akarja, és már csak kis dolgok hiányoznak hozzá… Nagyon örülök neki. Olyan értelemben voltam a részese, hogy mindig is ezt szerettem volna, és kétszer beszéltem a kérdésről Santos elnökkel. A Szentszék nagyon nyitott arra, hogy segítsen, ahogy lehetséges” – jelentette ki a pápa.

Arra a kérdésre, mit érez, amikor indulnia kell, azt válaszolta, hogy amikor az utazása befejeződik, és tovább kell mennie, akkor magával viszi annak a sok embernek a tekintetét, akikkel találkozott, és imádkozik értük: „Uram, eljöttem ezekhez az emberekhez, hogy valami jót tegyek, de talán valami rosszat is csináltam, bocsáss meg nekem! De őrizd meg ezeket az embereket, akik figyeltek rám, akik átgondolták, amit mondtam nekik, akik meghallgattak, és azokat is, akik bíráltak, mindenkit.”

Thomas Jansen, a német katolikus hírügynökség munkatársa az európai menekültválság kapcsán a szögesdrót akadályról kérdezte a pápát.

„Ön a válság szót használta – válaszolta a pápa –, egy hosszú folyamat után léptünk ebbe a válságállapotba. Évekkel ezelőtt robbant ki ez a folyamat, mert azok a háborúk, amelyek elől az emberek menekülnek, évek óta tartanak. Ott éhség van, évek óta.” Múltbeli példaként utalt a pápa Afrikára, a kifosztott kontinensre, ahová egykor rabszolgákért mentek, ahol kihasználták az erőforrásokat. Most törzsi harcok dúlnak ott, amelyek mögött gazdasági érdekek állnak. Ahelyett, hogy kizsákmányolnánk egy kontinenst, inkább gazdaságilag kellene ott beruházni, hogy az emberek munkához jussanak – jelentette ki a pápa. A kerítésről szólva megkérdezte: tudja-e a kérdező, hogy végzik a falak? „Minden fal leomlik: ma, holnap vagy száz év múlva. De leomlanak – hangsúlyozta a Szentatya. – Ez nem megoldás. A fal nem megoldás. Európa jelenleg nehézségben van. Okosnak kell lennünk, hogy megértsük, hogy miért jön ez a migránshullám, és nem könnyű megoldást találni. De az országok közötti párbeszéd révén rá kell találni. A falak építése nem megoldás. Ellenben hidak kellenek, mindig, mindig! Nem is tudom, ha a falakra, akadályokra gondolok, ezek nem tartanak sokáig, tehát ez nem megoldás. A probléma megmarad, és közben még a gyűlölet is növekszik. Nekem ez a véleményem.”

A francia Le Figaro tudósítója, Jean-Marie Guénois a közelgő családszinódus kapcsán az elváltak és újraházasodottak problémáját és az érvénytelenítési eljárások gyorsítását érintette, és azt kérdezte, mit válaszol a pápa azoknak, akik attól félnek, hogy ezekkel a reformokkal létrejön az úgynevezett „katolikus válás”.

„A folyamatok, a körülmények megreformálása tekintetében én bezártam az ajtót az adminisztratív út előtt, amelyen keresztül beléphetett volna a válás. Tévednek azok, akik katolikus válásról beszélnek, mert ez az utolsó dokumentum bezárta az ajtót a válás előtt, amely adminisztratív úton lett volna lehetséges. De továbbra is megmarad a peres eljárás lehetősége.” A Szentatya elmondta, hogy a szinóduson a szinódusi atyák többsége azt kérte, egyszerűsítsék az eljárást, mert volt olyan, ami tíz-tizenöt évig is eltartott. Egyik ítélkezés jött a másik után, aztán jött a fellebbezés, és jött egy másik fellebbezés, és ennek soha nem volt vége. A dupla eljárást, amikor az elsőfokú ítélet érvényes, és nincs fellebbezés, Lambertini pápa, XIV. Benedek vezette be. Ám a joggyakorlat változik, mindig jobb útra lel. Most is ezt kellett tenni. X. Piusz pápa is egyszerűsíteni akart, de nem volt rá sem ideje, sem lehetősége. A szinódusi atyák kérték a házasság semmisségi eljárásának a leegyszerűsítését. A motu proprio megkönnyíti az eljárásokat az időben, de ez nem válás, mert a házasság felbonthatatlan, amikor létrejön a szentség, és ezen az egyház nem tud változtatni. Ez a tanítás a felbonthatatlan szentségről. A jogi eljárás megpróbálja bizonyítani, hogy ami szentségnek látszott, az valójában nem jött létre, mert hiányzott a szabadság, vagy nem volt egyéni érettség hozzá, vagy mert mentális betegség volt… Sokféle ok van, tanulmányozás és nyomozás után ki lehet jelenteni: nem, ez nem volt szentség. Például amikor valaki várandós. Ferenc pápa elmondta, hogy Buenos Airesben nem ajánlotta a papoknak, szinte megtiltotta, hogy ilyen körülmények esetén eskessenek, ezeket maguk között „elsietett házasságoknak” hívták. Amikor a gyermek megszületik, némely házasság jól működik, de nincs szabadság. Aztán jönnek a bajok, és elválnak. Ez a házasság semmissé nyilvánításának egyik oka, de sokféle oka lehet, fel van sorolva az interneten.

Az Instrumentum laboris sokféle problémát vet fel megvitatásra, ezek egyike az új kapcsolatok kérdése. Leegyszerűsítő megoldás lenne azt mondani, hogy a szinódus szerint a megoldás ezen emberek számára az, hogy szentáldozáshoz járulhatnak. Ez nem az egyetlen megoldás – hangsúlyozta Ferenc pápa. Az Instrumentum laboris szerint az elvált és újraházasodott párok problémája nem az egyetlen, mellette még sok más is van, például az, hogy a fiatalok együtt élnek, de nem házasodnak. Ez az egyház pasztorális problémája. Egy másik probléma az érzelmi érettség a házasságra, aztán egy újabb kérdés a hit. Hisznek-e abban, hogy mindörökre szól… Ehhez házassági felkészítés kell. Ferenc pápa elmondta: sokszor gondol arra, hogy nyolcéves előkészület szükséges ahhoz, hogy valaki pap legyen, és aztán, minthogy ez nem végleges, az egyház elveheti az embertől a klerikusi állapotot. Ahhoz, hogy házasodjon valaki egy egész életre, csak egy négy alkalomból álló tanfolyamot kell elvégezni… Hozzátette, hogy a szinódusnak végig kell gondolnia, mit kellene tenni a házasságra való előkészületként.

Az ABC News amerikai televízió riportere, Terry Moran arról kérdezte a pápát, támogatja-e a lelkiismereti ellenvetést a vallásszabadság nevében, ha például valaki nem akar kiadni házassági engedélyt azonos nemű pároknak.

„Nem ismerem az összes esetet, amikor lelkiismereti ellenvetést lehet tenni. De azt mondhatom, hogy a lelkiismereti ellenvetés olyan jog, melynek minden emberi joghoz köze van. Ez egy jog, tehát ha valaki nem engedi meg a lelkiismereti ellenvetés gyakorlatát, akkor tagadja magát a jogot. Minden jogi struktúrába be kell vezetni a lelkiismereti ellenvetést, mert ez egy jog, egy emberi jog. Máskülönben a jogok megkülönböztetésénél kötünk ki: ez egy minőségi jog, az pedig nem. Negatív példaként említem – pedig ez ellenem beszél – kamaszkorom olvasmányát, a Roland-éneket, mely újra és újra megérintett: amikor a muzulmánok sorban állnak a keresztelőkút előtt, fejük fölött ott a kard, nekik pedig választaniuk kell a kettő között. Nem állt rendelkezésükre a lelkiismereti ellenvetés lehetősége. Nem, pedig ez egy jog. És nekünk, ha békét akarunk teremteni, akkor tiszteletben kell tartanunk a jogokat” – válaszolta a Szentatya.

Az olasz SkyNews munkatársa a keresztényüldözésről és az Iszlám Állam központjainak Franciaország általi bombázásáról kérdezte a Szentatyát.

Ferenc pápa azt válaszolta: „Tegnapelőtt hallottam a hírt, de nem olvastam róla, és nem ismerem a helyzetet, hogyan is alakul. Hallottam viszont, hogy Oroszországnak van kialakult álláspontja, de az Egyesült Államoké még nem világos. Nem tudok mit mondani, mert nem látom át az egészet. De amikor bombázásról hallok, az nekem vér és halál…, és megismétlem azt, amit a Kongresszusnak és az ENSZ-nek mondtam: a háborút el kell kerülni. De a politikai helyzetet nem tudom megítélni, mert még nem ismerem.”

Miriam Schmidt a DPA német hírügynökségtől a Szentszék és Kína kapcsolata, valamint a kínai katolikusok helyzete felől érdeklődött.

„Kína egy nagy nemzet, a világnak egy nagy kultúrát és sok jó dolgot adott. Koreából hazafelé jövet is említettem, hogy nagyon szeretnék elmenni Kínába. Szeretem a kínai népet, szeretem őket. Remélem, jó kapcsolatok lesznek köztünk. Vannak kapcsolataink, beszélünk egymással. Tovább kell menni. Nagy öröm lenne számomra, ha Kína mint ország a barátom lenne. Kína, melynek oly nagy a kultúrája, és oly sok lehetősége van jót tenni” – válaszolta a pápa.

A spanyol Sagrario Ruiz de Apodaca riportere az amerikai szerzetes nővérek helyzetéről és – amerikai igényre hivatkozva – a nők, főként a szerzetes nővérek pappá szentelésének lehetőségéről kérdezte a pápát.

A Szentatya válaszában hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok szerzetes nővérei csodálatos munkát végeznek a nevelés és egészségügy területén. Az USA népe szereti a nővéreket. Mindenki követi a maga kongregációját és rendszabályát. Vannak közöttük különbségek, de jól működnek, és éppen ezért érezte kötelességének, hogy megköszönje mindazt, amit tettek. Felidézte, amit az Egyesült Államok kormányzatának egyik vezető személyisége mondott neki a napokban: „Műveltségemet, mindazt, amit tanultam, a nővéreknek köszönhetem. Iskoláik és kórházaik vannak szegények és gazdagok számára mindenféle kerületben.”

A nők pappá szentelésének lehetőségéről határozottan szólt: „A nők papsága? Ezt nem tehetjük meg. Szent II. János Pál pápa, vitatott időkben, hosszú-hosszú megfontolás után világosan megmondta. Nem mintha a nők erre nem lennének képesek. Az egyházban a nők fontosabbak a férfiaknál, mert az egyház egy nő, nőnemű, és Krisztus jegyese. A Szűzanya fontosabb minden pápánál, püspöknél és papnál. Egy dolgot el kell ismernem: késésben vagyunk a nő teológiájának kidolgozásával. Tovább kell lépnünk ebben a teológiában. Ez igaz!”

Az egyesült államokbeli sikeréről is kérdezte Ferenc pápát a spanyol újságíró, aki erre így válaszolt: „Ami a sikert illeti, nem tudom, volt-e sikerem vagy nem. De félek is magamtól, mert ha félelem van bennem, akkor tudom, hogy gyenge vagyok, abban az értelemben, hogy nincs hatalmam. A hatalom átmeneti jelenség: ma van, holnap nincs! Az a fontos, hogy tudj jól bánni a hatalommal! Jézus így értelmezte a hatalmat: az igazi hatalom a szolgálat, szolgálatot tenni, a legalázatosabb szolgálatokkal. Én szeretnék előrehaladni ennek a szolgálatnak az útján, mert érzem, hogy nem teszem meg azt, amit meg kell tennem. Ez a hatalomról alkotott felfogásom.”

Matilde Imberti, a Radio France tudósítója arról kérdezte a pápát, hogy vajon jó-e az egyháznak, ha a pápa sztár?

„Tudod, hogy a pápák milyen címet használtak? »Isten szolgáinak a szolgái«. Egy kicsit más ez, mint a sztár! A sztárokat, a csillagokat jó nézni, nekem pedig a csillagok a helyükön tetszenek, az égbolton, derült nyári időben. A pápa legyen az Isten szolgáinak a szolgája. Igen, az újságok így fogalmaznak, de van egy másik igazság: hány sztárt láttunk csillogni, akik aztán lezuhantak. Ez egy átmeneti dolog. De Isten szolgáinak a szolgája lenni: ez szép! És nem múlik el” – zárta Ferenc pápa sajtótájékoztatóját vasárnap éjjel a Philadelphiából Rómába tartó repülőgép fedélzetén.