Évközi 31. hét szerda

Évközi 31. hét szerda

„A törvény teljesítése tehát a szeretet”

 
Pál apostol megtanulta a rabbi képzőben, hogy Isten kihirdette a Sínai hegy alatt a tíz parancsolatot. Az első két kőtáblát is Ő maga készítette: teremtette vagy angyalokkal készíttette. Mózes büszkén és boldogan vitte a negyvennapos isteni kihallgatás végén a hegytetőről a völgybe. Úgy gondolta, lent már nagyon várják. Amikor kisült, hogy egyáltalán nem várják, sőt azt bizonygatják, hogy ez a Mózes annyira megtetszett Istennek, hogy magával is vitte az égbe. Ezzel az indokkal késztették Áront, hogy csináljon nekik borjú-bálványt. Ne maradjanak látható vezető nélkül a pusztában. Éppen ezt az arany-borjút imádták, körültáncolva ünnepelték, amikor Mózes nagy léptekkel közéjük rontott. Fölháborodásában földhöz vágta a törvénytáblákat. Összetörte őket. De porrá zúzta a szörnyű bűnjelet is. Megbüntette a főbűnösöket, aztán szomorúan visszament a hegyre. Isten most vele készíttette el az új táblákat, de megint Ő írta rá a törvény szövegét. Ezután már senki nem nyúlt a táblákhoz. Az új frigyládába tették és őrizték. Mózes Moáb mezején, halála előtt elismételte Isten tíz parancsát, aztán az összes többi rendelkezést, amit Isten a vándorlás alatt. hirdetett ki. Mindezeket nagy tiszteletben tartották és tarttatták meg a néppel is. Sőt később még alaposan meg is növelték terheit. Sokat vitatkoztak azon a törvénytudók, hogy a rengeteg parancs között melyik a legnagyobb. Jézust is megkérdezte egyikük: „Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben? Ő azt felelte neki: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. (MTörv 6,5) Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat (Lev 19,18) Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.” (Mt 22,36-40) Szent Pál ezt ismétli meg levelében: „a törvény teljesítése tehát a szeretet”: Mivel a tíz parancsolat első három parancsa Istenre vonatkozik, és azt nem szokták megkérdőjelezni a zsidók, annál inkább a felebarát felé vonatkozókat, azért ez utóbbiakból sorol fel Pál is néhányat. Ne paráználkodjál: aki szereti házastársát, annak nem jelent problémát vigyázni a házassági hűségre, hiszen a házastárs boldogítása kizár minden hűtlenséget. Ne ölj! Aki szeret, az még a sértő gondolattól is ódzkodik, nem a gyilkosságtól. Ne kívánd meg a másét! Aki szereti embertársát, annak eszébe sem jut, hogy megkárosítsa még egy forinttal sem, nemhogy milliókat nem fizet ki igazságos bérként vagy termék átvétel alkalmával. Így alakulhat ki töméntelen bűn az istentelen társadalmakban: Ha nincs Isten, ezt elhitetjük az emberekkel, akkor nem kell tartani a parancsokat. Akkor nincs becsületes gondolkodás, mert legfeljebb önérdekből teszi még a jót is. „Minden út Rómába vezet” tartotta az ősi közmondás. Minden modern társadalomnak el kellene gondolkodnia: Ha az emberek nem Istenhez kötődnek a szeretet szálaival és nem ugyanezt teszik meg legfőbb elvnek az emberekhez való viszonyuk alapjául, akkor maradna alapnak a törvény, de nem marad, mert a törvény lelke is a szeretet. Lélek nélkül pedig minden halott, még a törvény is. Ez minden modern gondnak és bajnak a gyökere.