Évközi 31. hét szombat

Évközi 31. hét szombat

Minden apostoli levélnek van bevezetése és befejezése.

 
A fő mondanivaló az evangéliumi üzenet és annak alkalmas kifejtése, de a beköszöntés és a búcsúzás is fontos, hiszen személyek vagyunk, a címzettek is személyek, akiknek igényük van arra, hogy személyes kapcsolatokat ápoljanak. Amint tapasztaljuk, itt is gondol erre a levelet író apostol. Sőt arról sem feledkezik meg, hogy mindegyik üdvözölthez legyen egy-két személyes szava, valami, ami fontos kapcsolatot jelent, ami a múltból vagy a jelenből kedves emlék. A személyes kapcsolatok itt a földön alakulnak ki, de ha az igazság és a szeretet alapján állnak, akkor az örökkévalóságban is érvényesek maradnak, sőt alaposan ki is bővülhetnek. Maga Szent Pál is megismerkedhet velünk odafönt. Elbeszélgethetünk vele, megköszönhetjük neki magvas írásait, tisztázhatunk vele némely kevésbé megértett igazságot, és együtt örvendhetünk annak a dicsőségnek, amely az ő tanítása és a mi tanulékonyságunk termése, természetesen beleértve Isten természetfeletti kegyelmeit. Aki veszi a fáradságot, tanulmányozza a név szerint megemlítettek kilétét, sok érdekességet fedezhet fel a történelem sodrából. De a levélbeli köszöntések alkalmul szolgálhatnak az egyházközség tagjainak is arra, hogy a szentmise alkalmával egymást is üdvözöljék. Lehet ez baráti, ismerősi köszöntés, de lehet alkalom arra, hogy kezet nyújtsunk a mellénk került egyénnek, akivel esetleg a régmúlt kellemetlen emlékei miatt gondosan kerültük a találkozást. Igen, ez is fontos szempont, hiszen maga Jézus hangsúlyozta egy alkalommal, hogy ha valakinek van rendezetlen problémája katolikus testvérével, az oltár elől lépjen vissza, hozza rendbe a szeretet áramlását egymás között, aztán így felszabadultan közeledhessünk közös Barátunkhoz, Jézus Krisztushoz. A köszöntés formája más és más volt korok és népek szokása szerint. A szent csók a zsidóknál azt jelentette, hogy a férfiak megfogták egymás szakállát s arra adták a csókot. Egyes népek fiai az orrukat nyomták össze. A liturgikus reformok idején jobbnak látták a kézfogás gyakorlatát meghonosítani. De ezt ne hagyjuk el, hiszen a személyes kapcsolatot teremtjük meg mellettünk ülő vagy álló testvérünkkel. A levél befejezése az apostol környezetében élők megszólaltatása. Így megismerhetünk Pál munkatársai jó néhányat. Pál boldogan említi őket, mint munkatársait, akik még a levél megírásában is segítői voltak. Mi is boldogan küldjük a nekünk kedvesek üdvözletét. Így már hírből ismerőssé válnak ők számunkra is az akkori segítők köréből, és talán még a mennyország örömei között sem jön rosszul nekik az utókor hálája, amikor megköszönjük nekik a mi érdekünkben kifejtett munkásságukat. A hálaadás ott is nagy érték, a hálátlanság pedig a földön is nagy szégyen. A befejezés nem is lehetne szebb és alkalmasabb, mint az egy igaz Istennek nyújtott hálaadás, hiszen a tanítás-tanulás ajándéka, és minden szent öröm forrása az Atya, akit Szent Fián, a mi Urunk, Jézuson keresztül dicsérünk most és mindörökké.