November 3.
Hubert
püspök tisztelete főleg Lotharingiában, a Rajnavidéken és Belgiumban virágzik,
de hazánkban is több történelmi szakaszban felbukkan.
A vadászok, erdészek, lövészcéhek védőszentje.
Hubert († 727) a legenda szerint hercegi család
elkényeztetett sarjadéka volt, aki teljesen a világi örömöknek élt. Egyszer
nagypénteken is kiment vadászni: hirtelen egy szarvas tűnt föl előtte, amely
agancsai között keresztet viselt. A látomás annyira megrendítette, hogy életét
megváltoztatta. Annyi kétségtelen, hogy Lüttich első püspöke volt. Szentelését
– ismét a legenda szerint – maga a pápa végezte. Amikor a püspöki öltözetet
átadta neki, a stóla hiányzott. Erre egy mennyei angyal jelent meg, és stólát
nyújtott át neki, amelyet ereklye gyanánt őriznek, és máig azokra teszik,
akiket veszett kutya harapott meg.
Nevenapján nyugaton kenyeret is szentelnek, amelyet
szintén ebmarásról, veszettségről tartanak foganatosnak.* Ünnepén máig nagy vadászatokat
rendeznek a nyugati országokban a tiszteletére.
Hazai kultuszárul keveset tudunk. A középkorban Hubert
tiszteletére szentelték Garáb premontrei prépostságát.* Ma már aligha lehet megállapítani,
hogy a titulus a rend francia kapcsolatait tükrözi-e, vagy pedig – tekintve a
hegyes-erdős környezetet – a vadászok, erdőjárók hazánkban is patrónusként
tisztelték. Nem lehetetlen, hogy Hubert védőszentként való kiválasztásában még
az Árpádok csodaszarvas-hagyománya is közrejátszott.*
A hajdani Felvidék templomaiban egykorú, tehát középkori ábrázolásaival is
találkozunk. Ludrófalva (Ludrová) Mária koronázását ábrázoló
szárnyas-oltárán (1510) több szent társaságában György mellett Hubert is ott hódol.*
Ezután csak a XVIII. században bukkan föl a szent
tisztelete hazánkban. Így az 1728. évben Szent Hubert napján Temesvárott nagy
vadászatra gyűlt össze a temesi bánság előkelő társadalma. Mercy gróf volt a
házigazda, aki fölkérte a jezsuiták házfőnökét, hogy a vadászok miséjét
az ő palotájában végezze el. Mise alatt a páter három zsömlét is szentelt,
amelyből indulás előtt minden vadász egy-egy szeletkét evett.* Nyilvánvaló, hogy ezt a kultuszt
Temesvár rajnavidéki német és francia bevándorlói, katonatisztjei hozták
magukkal.
Egy pesti asszonyt 1787-ben veszett kutya harapott
meg. Egy vadászember azt tanácsolta neki, hogy Hubertus-cédulákat nyeljen. Ez
azonban már nem segített rajta, a betegségbe hamarosan belepusztult.*
A szent délvidéki barokk tiszteletének bizonysága még Szenthubert
torontáli falu is,* amelyet elzászi
és lotharingiai franciák alapítottak (1770), és templomukat (1791), új
lakóhelyüket régi szülőföldjük kedvelt szentjéről nevezték el. Sajnos, nincs
adatunk arra, hogy népi kultusza itt milyen hagyományokban nyilvánult meg.
Nyilván az udvari jámborság bánáti sarjadéka Orczyfalva
(Kokoda) német falu Hubertus-titulusa is. A templomot a magyar királyi kamara
emeltette (1809).
Érthető, hogy éppen a szenvedélyesen vadászó
arisztokraták régi hazánkban is számontartották Hubert püspököt. Egykori főúri
erdőségekben fölbukkan a kápolnája, így Konyha (Kuzhyna, Pálfyak), Nagylévárd
(Velké Leváry, Wenckheim-család), Ugod (Eszterházyak), Csobánka
határában. Üröm templomában szobrát (1765)*
láthatjuk. Csákvár (Eszterházyak) népe az Euszták-kápolnánál, de Hubert
napján gyülekezett össze, ahol nagy vadászati és céllövészeti versengés, majd
pedig mulatság volt. Az uraság most jutalmazta meg legjobb vadászait,
erdőőreit, és itt hozta nyilvánosságra azoknak nevét is, akiket előléptetett.*
Hubert tiszteletének csökevényeit mutatja, hogy –
nyilván bécsi Habsburg-hagyományok alapján – hazánk több városában a század
elején Hubertus-vadásztársaság működött, a hadsereg lovastisztjei pedig ezen a
napon Hubertus-lovaglást rendeztek.
Öreg szegedi polgári vadászok úgy tartották,*
hogy annak a vadásznak nem lesz szerencséje, aki ezen a szent napon otthon ül,
Hubert tisztességére ki kell mennie vadászni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése