Ferenc pápa: A szeretet és az együttérzés erősebb a halálnál!

November 1-jén, mindenszentek ünnepén Ferenc pápa a szentek két tulajdonságát emelte ki az Úrangyala imádsághoz fűzött elmélkedésében: a szentek teljesen Istenhez tartoznak és utánozandó példaképek. Kiemelte a „szomszédunkban élő” szentek példamutatását és mindnyájunk életszentségre szóló hivatását.

Kedves testvéreim, jó napot, és szép ünnepet!

A mai szertartáson, mindenszentek ünnepén különösen is élőnek érezzük a szentek közösségét, a mi nagy családunkat, amelyhez az egyház minden tagja hozzátartozik, mi is, akik még itt, a földön zarándokolunk, és azok is, akik – mérhetetlenül többen – már itt hagytak minket és a mennyben vannak. Mindannyian egyek vagyunk, ezt hívják a „szentek közösségének”, vagyis az összes megkeresztelt ember közösségének.

A szentmisében a Jelenések könyve felhívja figyelmünket a szentek egyik lényegi tulajdonságára, azt mondja, hogy a szentek olyan személyek, akik teljesen Istenhez tartoznak. „Választottak” hatalmas tömegeként mutatja be őket, akik fehér ruhába vannak öltözve, és magukon hordják „Isten pecsétjét” (vö. Jel 7,2–4.9–14). Ezzel az allegorikus nyelvezetből vett kifejezéssel azt hangsúlyozza, hogy a szentek teljes és kizárólagos módon Istenhez tartoznak, az ő tulajdonát képezik. És mit jelent Isten pecsétjét hordozni saját életünkön és személyünkön? János apostol ad nekünk választ: azt jelenti, hogy Jézus Krisztusban valóban Isten gyermekeivé váltunk (vö. 1Jn 3,1–3).

Tudatában vagyunk-e ennek a nagy ajándéknak? Mindnyájan Isten gyermekei vagyunk! Emlékezünk-e arra, hogy a keresztségben megkaptuk mennyei Atyánk „pecsétjét”, és az ő gyermekeivé váltunk? Hogy egyszerűen fejezzük ki magunkat: a mi vezetéknevünk: „Istenéi”, mert hiszen Isten gyermekei vagyunk. Ez életszentségre szóló meghívásunk gyökere. És a szentek, akiket ma ünneplünk, épp azok, akik keresztségük kegyelmében éltek, épségben megőrizték a „pecsétet”, mert Isten gyermekeiként cselekedtek, azon voltak, hogy Jézust utánozzák, most pedig már elérték céljukat, mert végre „látják Istent úgy, ahogy van”.

A szentek másik jellegzetessége az, hogy olyan példaképek ők, akiket utánoznunk kell. Vigyázat: nemcsak a hivatalosan szentté avatottakat, hanem az úgynevezett „szomszédunkban élő” szenteket is, akik Isten kegyelmével igyekeztek tettekre váltani az evangéliumot mindennapi életünkben. Mi is találkoztunk ilyen szentekkel; lehet, hogy volt ilyen a családunkban, vagy a barátaink, ismerőseink között. Hálásnak kell lennünk nekik, de főleg Istennek kell hálásnak lennünk, aki nekünk adta, mellénk állította őket, hogy élő és vonzó példaképei legyenek annak, hogyan kell az Úr Jézushoz és evangéliumához hűen élni és meghalni. Milyen sok derék embert ismertünk és ismerünk! Szoktuk is mondani: „Ez egy szent!” – ösztönösen ezt mondjuk. Ezek a mi „szomszédos” szentjeink, azok, akiket hivatalosan nem avattak szentté, de akik velünk élnek.

Ha utánozzuk szeretetet és irgalmasságot kifejező tetteiket, az olyan, mintha örökkévalóvá tennénk jelenlétüket itt, a földön. Hiszen épp egyedül ezek az evangéliumi tettek állnak ellen a halál pusztításának: egy gyengéd mozdulat, egy nagylelkű segítségnyújtás, a másik meghallgatására szánt idő, egy látogatás, egy jó szó, egy mosoly… Jelentéktelennek tetszhetnek szemünkben ezek a tettek, Isten szemében azonban örök értékűek, mert a szeretet és az együttérzés erősebb a halálnál!

Szűz Mária, mindenszentek királynéja segítsen minket, hogy erősödjön bizalmunk Isten kegyelmében, hogy lelkesen haladhassunk az életszentség útján. Anyánkra bízzuk mindennapi fáradozásunkat, elhunyt szeretetteinkért is imádkozunk hozzá, abban a mély reményben, hogy egy napon mindnyájan újra együtt leszünk a menny dicsőséges közösségében.

A Szentatya szavai az Úrangyala (Angelus) elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Mély aggodalommal töltenek el azok a fájdalmas események, amelyek az utóbbi napokban még súlyosabbá tették a Közép-Afrikai Köztársaság amúgy is kényes helyzetét. Felhívást intézek az érintett felekhez, hogy vessenek véget az erőszak eme ördögi körének. Lélekben közel vagyok a bangui Fatimai Boldogasszony Plébánián szolgáló comboniánus atyákhoz, akik nagyon sokakat befogadtak az otthonukat elhagyók közül. Kifejezem szolidaritásomat az ottani egyházhoz, más vallási felekezetekhez és az egész közép-afrikai nemzethez, amely ilyen súlyos megpróbáltatásokat szenved el, miközben mindent megtesz, hogy felülemelkedjen a megosztottságon és újra a béke útjára lépjen. Annak kifejezésére, hogy imádságaiban az egész egyház közel van ehhez az oly nagyon meggyötört és sanyargatott nemzethez, és hogy minden közép-afrikait arra buzdítsak, hogy egyre jobban az irgalmasság és a kiengesztelődés tanúi legyenek, az a szándékom, hogy november 29-én, vasárnap kinyitom a bangui székesegyház szent kapuját apostoli utam során, melyet reményeim szerint tehetek majd.

Tegnap Frascatiban boldoggá avatták Boldog Teresa Casini anyát, Jézus Szent Szíve Oblátus Nővéreinek alapítóját. Olyan szemlélődő és misszionárius nő volt ő, aki egész életét imádságos és a szeretet cselekedeteiben kifejeződő áldozati adománnyá tette a papok megsegítésére. Adjunk hálát az Úrnak tanúságtételéért!

Köszöntelek mindnyájatokat, Olaszországból és sok más országból érkezett zarándokok, különösen is köszöntöm a Malajziából és a Valenciából (Spanyolországból) jött zarándokokat.

Köszöntöm a Szentek Futásán és a Szentek Menetén résztvevőket, ezeket egyfelől a Don Bosco a világban Alapítvány, másfelől a Család Kis Egyház Társulat szervezte. Megbecsülésemet fejezem ki e rendezvények iránt, amelyek népi ünnepi jelleget kölcsönöznek mindenszentek megünneplésének. Köszöntöm továbbá a San Cataldo Kórust, a Ruvo di Puglia-i és a papanicei fiatalokat.

Ma délután meglátogatom a Verano-temetőt, ahol szentmisét mutatok be az elhunytakért. Róma fő temetőjének meglátogatásával lélekben mindazokhoz kapcsolódom, akik ezekben a napokban felkeresik szeretteik sírják, hogy imádkozzanak mellettük, a világ minden táján.

Békét és örömet kívánok mindenkinek a szentek lelki társaságában! Szép vasárnapot! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!