Mindenszentek

Mindenszentek 

„Megszenteli magát, mint ahogy Ő is szent”

Ma azokat az embereket ünnepeljük, akik földi életükben komolyan vették Jézus parancsát: „Legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok is tökéletes.” (Mt 5,48) Szent János apostol elmagyarázza ezt a gondolatot: „Isten fiainak hívnak és azok is vagyunk.”(1) Ez Isten szeretetéből forrásozik.„Mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya.”(1) Ez annak ellenére így van, hogy Atyánkat nem ismeri a világ, tehát ezt a vonatkozást, istengyermekségünk kiváló tényét sem ismerheti. Be tudjuk bizonyítani, hogy a szerető Isten gyermekeként mi is tudunk igazán szeretni.„Még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk.”(2) Ez a „megjelenés” nem az utolsó ítéletre vonatkozik, hanem az üdvösség kezdetére, a halál pillanatára, vagy a tisztítótűzből való szabadulásra. Jézus ekkor megjelenik, megmutatja magát, magához ölel és bemutat Atyjának: „Megvallom őt Mennyei Atyám előtt.”(Mt 10,32) Ettől kezdve „látjuk Őt, amint van.”(2) és látjuk mellette, benne azt is, hogy az Atya tervei szerint milyen széppé, tökéletessé alakított minket az isteni szeretet. Megszentelődtünk benne és általa itt a földön (3) önző önmagunkat átalakítottuk Isten kegyelmével önzetlenül szerető, mindig másokért elő emberré. Ezeket a gondolatokat igyekezzünk megérteni és megvalósítani, hogy részünk legyen a beteljesülésben is. Szent János látomása hiteles. Nemcsak arról beszél, hogy van mennyország, hanem arról is, hogy ott rengetegen élnek, Isten trónja mellett vannak, örök fényben és tökéletesen boldogok. Kik ezek? A nagy megpróbáltatásból jöttek! Mind vértanuk? Azok is, mert meghaltak Krisztusért. Sok hitvalló, szűz, özvegy, szentté avatottak. De ezek nem „rengetegen” vannak. A földi élet megpróbáltatásaiból jutottak oda munka révén: édesanyák, édesapák, akik gyermekeikért önzetlenül vállalták, hős helytállók, szenvedés révén: rengeteg bajt kellett eltűrni egy életen át, megaláztatásokat, félreértéseket. Engedelmesség Isten kedvéért, akik önként vállaltak szenvedést, másokért, magukért vezekeltek! Akik másokért, szeretetből éltek! „Láttam a szent várost.”(Jel 21,2) Mi hitben látjuk János szemével, Krisztus szemével Odajutunk mi is? A hívő ember igen, ha a hitét megvallja a szeretet tényeivel. A dicsőség központja a Bárány, akit megöltek. Sorsa miénk, reméljük, hogy dicsősége is a miénk lesz.