Az Irgalmasság Szent Éve 96.

Az isteni irgalmasság arculata - Nyolcadik elmélkedés

Parancs a továbbvonulásra. „Az Úr így szólt Mózeshez: Indulj el te és a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból, és vonulj arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak így ígértem meg esküvel: utódaidnak adom. Elküldöm előtted angyalomat, és elűzöm előled a kánaániakat, az amoritákat, a hettitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat. (Ő elvezet téged) egy tejjel-mézzel folyó országba. Magam nem megyek fel veled, mert keménynyakú nép vagy, és el talállak pusztítani az úton” Mikor a nép hallotta a kemény szavakat, gyászt öltött, és senki sem vette fel díszeit. Az Úr így szólt Mózeshez: ’Közöld Izrael fiaival: Keménynyakú nép vagytok. Ha csak egy pillanatig is kísérnélek beneteket, elpusztítanálak. Ezért rakd le díszeidet, és meglátom, mit tehetek veletek’. Az izraeliták Hóreb hegyétől letették díszeiket.A sátor. Mózes ekkor fogta a sátrat, felállította az Ő számára a táboron kívül bizonyos távolságra a tábortól, és elnevezte a találkozás sátorának. Aki meg akafrta kérdezni az Urat, annak ki kellett mennkie a találkozás sátorához, amely a táboron kívül állt. Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, a nép fölkelt, és mindenki saját sátrának bejáratánál állva, tekintetével követte Mózest, amíg be nem lépett a sátorba. Mikor belépett a sátorba, a felhőoszlop leereszkedett, és megállt a sátor bejáratánál, mindenki előjött és leborult saját sátrának ajtajában. Az Úr szemtől szembe beszélt Mózessel, ahogy az ember barátjával beszél. Azután visszatért a táborba, szolgája azonbans, az ifjú Józsue, Nun fia, nem hagyta el a sátort. Mózes így beszélt az Úrhoz: „Nézd, te megparancsoltad nekem: vezesd fel ezt a népet, de nem nyilatkoztattad ki, hogy kit küldesz velem. Pedig így szóltál: Név szerint ismerlek, és kegyelmet találtál színem előtt. Ha tehát kegyelmet találtam előtted, engedd, hadd ismerjem meg utaidat. Ebből tudom meg, hogy valóban kegyelmet találtam előtted. Gondolj arra, hogy ez a nép a te néped”. –Ő így válasolt: „Én magam megyek veled, és nyugalmagt biztosítok számodra”. Mózes megjegyezte: „Ha te magad nem jössz velünk, akkor inkább ne is vezess el innét bennünket. Miről ismerhetnénk meg, hogy én és a nép, kergyelmet találtunk színed előtt, ha nem arról, hogy velünk vonulsz, és mi, én és a néped, ezáltal a föld minden népe előtt kitüntetésben részesülünk? Az Úr így válaszolt Mózesnek: „Megteszem azt is, amit kértél, mivel kegyelmet találtál színem előtt, és én név szerint ismerlek téged” (Kiv 33,1-17)