Nagyböjt 4. hét hétfő
Igaz, hogy Jézus sok beteget meggyógyított, mint a mai Evangéliumban is,
de ezeket a jeleket és csodákat azért adta, hogy egy nagyobb horderejű
valóságról tanúskodjanak: Isten országáról, mely őbenne elérkezett közénk.
Hiszen bármennyi beteget meggyógyított is, még többen voltak, akik nem jutottak
a színe elé, s akiknek gyógyulásáért nem járt közben senki, így nem szabadultak
meg betegségükből. De ha minden beteget meggyógyított volna is – Isten Fiaként
akár ezt is megtehette volna –, és ezáltal tíz-húsz évvel meghosszabbította
volna földi életüket, ugyan mit használt volna nekik? Isten Fia nem érhette be
azzal, hogy toldozva-foldozva javítgassa, ami a bűn miatt elromlott a világban.
Ő új eget és új földet hirdetett, amelynek csíráit már magunkban hordozzuk, s a
természet sóhajtozva várja, hogy kibontakozzék bennünk Isten fiainak megígért
dicsőséges élete. Minden egyes csodája ebbe az irányba mutat, ezt a több,
bőségesebb, új minőségű életet szolgálja bennünk.
És valóban: Mi a kenyér megszaporítása, a víz borrá
változtatása vagy a betegek meggyógyítása ahhoz a csodához képest, hogy Isten a
semmiből hozta létre a világot, vagyis hogy egyáltalán van víz és bor meg
kenyér, emberi test és emberi élet? Mi a kenyér megszaporítása és a víz borrá
változtatása ahhoz a csodához képest, amely a szentmisén a konszekráció
pillanatában nap mint nap végbemegy, amikor a kenyér és bor Krisztus testévé és
vérévé lényegül át? S mi a királyi tisztviselő fiának távolból történő meggyógyítása
ahhoz a csodához képest, amikor a feltámadt Jézus megbízásából a pap egyetlen
szavára minden bűnünk eltöröltetik a szentgyónásban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése