Nagyböjt 4. vasárnap

Nagyböjt 4. vasárnap
Józs 5,9a. 10-12 2; Kor 5,17-21; Lk 15,1-3.11-32
„Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény" (2Kor 5,17)

A szó szoros értelmében Ádám és Éva is új teremtmények voltak, hiszen az összes teremtmény létezett már, amikor Isten megteremtette az ősszülőket. Olyan értelemben is új, újfajta teremtményeknek minősültek, hogy nekik nemcsak a földi életre adott lehetőséget Teremtőjük, mint a növényeknek és az állatoknak, hanem szellemi lelket kaptak tőle, és ebbe beleteremtette rögtön a természetfölötti élet elvét, a megszentelő kegyelmet is, ami a mennyországba is belépőt jelentetthez az akkor újfajta teremtmény azonban tönkretette önmagában ezt az isteni életet, elvesztette bűnével a megszentelő kegyelmet és jogát az üdvösségre. Isten azonban nem vetette el végleg az emberiséget. Elküldte hozzánk egyszülött Fiát, és „Krisztusban kiengesztelődött a világgal. Nem tartja számon vétkeinket" (19), tehát saját, személyes bűneinktől is megszabadít minket. Ettől kezdve „mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. Ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki megbízott minket a kiengesztelődés szolgálatával."(17-18) Jézus ezt a szolgálatot apostolaira, rajtuk keresztül Egyházára bízta. Az Egyház kereszteléskor visszaadja a megszentelő kegyelmet, általa Isten fogadott gyermekei leszünk, az Egyház tagjai, a Szentlélek temploma és a mennyország örökösei. „ Ő azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy általa Isten igazságossága legyünk" (21) Ezt a gondolatot meg kell ragadnunk drága népünk örömére is! Krisztusban ezer éve megkeresztelkedtünk, tehát új, mennyországra hivatott közösséggé váltunk. Természetesen nem zárhatjuk ki, hogy lehettek közülünk elkárhozottak is, mint mindenütt, még Jézus apostolai között is akadt ilyen. Olyan aposztázia azonban, mint amilyen 1945 után szakadt ránk, soha nem volt a történelmünk során. A legnagyobb viharok közt is híven teljesítettük történelmi küldetésünket: védtük a pogánysággal szemben Krisztus titokzatos testét, a kereszténységet. A múlt században azonban az istentelenség úgy ült a nyakunkra, hogy sok magyar testvérünkből kiölte őseink hitét, elvette ezer éves Nagyasszony-tiszteletünket, és elmélyítette a nemzeti széthúzást. Bűneink terhe alatt azonban ne roppanjunk össze! Isten Jézust,"aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy Isten igazságossága legyünk" Újra ilyen gyermekei legyünk Urunknak! Ez nemcsak a templomra hanem a magyar családra is vonatkozik. Benne a szülők a házasság szentségének kegyelmeivel a legszebb szeretetben éljenek, gyermekeiket kereszteltessék meg, járassák hittanra, bérmáltassák meg őket, és neveljék felelős emberés istenszeretetre; álljon rendelkezésre komoly munkahely mindenkinek, mert Istennek minden gyermeke fontos; hazánk legyen újra keresztény ország, hogy vállalni tudjuk új küldetésünket: Európa kereszténnyé nevelését.„Isten, áldd meg a magyart!"