A Második törvénykönyvben olvasható előírás szerint
esztendőről esztendőre minden termés egytizedét az Úr szentélyébe kellett
vinni, s ott elfogyasztani a levitával, háromévenként pedig ugyanezt a levitán kívül
az idegeneknek, árváknak és özvegyeknek kellett odaadni. Az igazságosság és
irgalmasság cselekedete is volt az a gesztus, miközben a termésért minden javak
Teremtőjének adtak hálát általa. Pusztán formális cselekedetté válva azonban
elveszítette jelentését, és többé már nem az Istennel való kapcsolat
elmélyítését és az abból fakadó emberszeretetet szolgálta, hanem önelégült
dicsekvésre adott alkalmat. Meg kell tenni azt a jót, amire az igazságosság és
Isten szeretete nap mint nap felszólít, és nem szabad elhagyni azt a jót, amire
az Egyház törvényei, mint minimumra köteleznek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése