BOLDOG CERCHI* HUMILIÁNA
özvegy, III. r.
(1219-1246)
A firenzei ősi nemesi Cerchi családból született.
18-an voltak testvérek. Apja 15 éves korában odaígérte egy nemesembernek
feleségül. A leány apjának akaratát teljesítve hozzáment a férfihez, akitől öt
évig igen sok megbántásban volt része. Hősi erényei különösen kitűntek, amikor
férje súlyosan megbetegedett. Nemcsak áldozatos lélekkel ápolta haláláig, hanem
hozományát is férje adósságainak kifizetésére ajánlotta fel. Aztán visszatért a
szülői házba. Mivel nem akart másodszor is férjhez menni, apja és rokanai
zaklatták. Még a szolgáló is büntetlenül bántalmazhatta. Ekkor újból elhagyta
családját, belépett a ferences III. rendbe, a Szent Kereszt templomban felvette
a rendi ruhát. Elvonultságban élt, onnan csak akkor jött elő, amikor a
templomba ment vagy a szegényeket, betegeket látogatta. Apja erre megfosztotta
minden, őt illető tulajdonától. De Humiliána, mint Szent Ferenc hű tanítványa,
örömét lelte abban, hogy szegényyé lett. Hogy az Istennek szentelt szüzeken
segítsen, koldult számukra. A szegényeknek akárhányszor a maga szájától vonta
el a falatot vagy saját ruháját adta oda. Vágyott arra, hagy Istenért
vártanúságot szenvedjen vagy a legnagyobb kínokat elviselje. Erre módja is volt
hosszantartó betegsége idején és a sátán zaklatásai közepette, akit a szent
kereszt jelével futamított meg. Betegségét, fájdalmait nemcsak, türelemmel,
hanem hálaadással viselte. Az önsanyargatásban alig ismert határt. Isten
rendkívüli karizmákkal ajándékozta meg: a jövőbe látott, imádság közben gyakran
esett elragadtatásba, saját leányát, aki hirtelen meghalt, imájával életre
keltette. Egy férfi súlyos betegségét, szeretettől indíttatva, magára vállalta.
Az valóban meggyógyult, míg ő maga nagy kínokat viselt el, miktől a neki
megjelenő Krisztus szabadította meg. Cellája olykor mennyei fényben ragyogott.
Mikor közelinek érezte elmúlását, gyóntatója kérte, emlékezzen meg majd róla
Istennél. Ő azt felelte, erre nem sokáig lesz módja, mivel ő is hamarosan
követni fogja. Ez be is következett. Halála után a nép mindjárt szentként
kezdte tisztelni, ezt a tiszteletet XII. Ince pápa hagyta jóvá.
„Krisztus, ártatlanul magára vállalja minden ember
szenvedését, mivel bűnüket veszi magára... Szenvedését mondhatjuk helyettesítő
szenvedésnek, de mindenekfölött „megváltó szenvedésnek”... Szenvedésével azért
töröltetnek el a bűnök, mert csak egyszülött Fiúként vehette magára őket, azzal
az Atya iránti szeretettel, amely legyőzi a minden bűn mélyén rejlő rosszat.”
II. János Pál Salvifici Daloris körleveléből.
Imádság:
Istenünk, egyedül te vagy igazán szent, és nélküled senki sem lehet jó.
Boldog Humiliána közbenjárására alakíts minket tetszésed szerint, hogy egykor
részesei legyünk örök dicsőségednek. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése