Lezárult a CCEE monacói közgyűlése

Október 9-én lezárult az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának közgyűlése, amelynek keretében bemutatták a „Találkozás és remény. Az európai püspökök válaszai a korunk emberét érő kihívásokra” című kötetet. A püspökök vasárnap a keresztények európai helyzetéről tanácskoztak.

Miután a találkozó résztvevői október 8-án, szombaton este II. Albert nagyherceggel találkoztak, október 9-én reggel a CCEE Monacói Nagyhercegségben folyó közgyűlésének munkája azt vizsgálta, milyen a keresztények helyzete Európában és a világegyházban, és ennek keretében meghallgatták az ázsiai, afrikai, latin-amerikai és óceániai kontinentális szintű egyházi szervezetek beszámolóit is.

A délután során az előirányzott tárgyalások témája az európai intézmények tevékenységének vizsgálata volt, amelyet az Európai Unióhoz delegált apostoli nuncius, a Szentszéknek az Európa Tanács mellé rendelt állandó megfigyelője és a COMECE elnöke vezettek.

Ezután az európai püspökök Nizzába utaztak, ahol este 18.30-kor közös imádságon vettek részt a Promenade des Anglais-n július 14-én véghezvitt merénylet áldozataiért.

Tegnap a közgyűlés munkálatainak kezdeteként bemutatták A találkozás és a remény. Az európai püspökök válaszai a korunk emberét érő kihívásokra (L’incontro e la speranza. I vescovi d’Europa di fronte alle sfide del tempo e dell’uomo) című, Paolo Bustaffa által szerkesztett kötetet, amely a Cantagalli kiadónál jelent meg. A könyv elbeszéli a CCEE 2006 és 2016 közötti történetét, amely időszak alatt az európai püspöki konferenciák Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek vezetésével hangolták össze munkájukat az eredeti célkitűzés alapján, mely szerint a „szervezet legyen minimális a maximális összhang elérésére.”

Ez éppen így is történt azokban a folyamatokban, amelyeket a könyv elbeszél kiválasztott témákhoz kötődő gondolatokon és kezdeményezéseken keresztül, mint például a család, az élet, a teremtett világ, az ökumenikus párbeszéd, a vallásközi párbeszéd, a migráció, a fiatalok, a munka, a gazdaság, a katekézis, az iskola és az egyetemek, az európai intézmények.

Az összes európai ország egyháza osztozott a többiekkel a saját emberi és hitbeli kincsein, reménységén és bizalmán, fáradságain és örömein. Az így kialakuló összképből kirajzolódik, mi az a „sajátos hozzájárulás”: az evangélium hirdetése, amelyet a CCEE segítségével a katolikus egyházak fel tudtak kínálni Európának a válság időszakában.

A könyv beszámol arról a szolidaritásból fakadó baráti ölelésről is, amelyekkel az európai egyházak az afrikai, ázsiai és amerikai egyházak felé fordultak, főként azok felé a közösségek felé, amelyeket a gyűlölet és az üldözés sújtott. A több, mint 600 oldalas kötetben az élet, a gondolatok és a szolgálat története bontakozik ki, amelynek gyökerei az európai földrészen átgondolt, átélt és átadott kereszténységig nyúlnak vissza.

A közgyűlés résztvevői kaptak egy-egy példányt a Walter Ruspi által szerkesztett, nemrégen megjelent kötetből is, amelynek címe Milyen katekézisre van szüksége az új Európának? A CCEE kateketikai kongresszusai (1979-2012). Walter Ruspi korábban a CCEE Katekézis, Iskola és Egyetem Bizottságában a kateketikai szekció titkára volt.

Ebben a kötetben a CCEE 1979 és 2012 között szervezett kateketikai kongresszusainak teljes dokumentációját találjuk. Fontos irategyüttes tehát, amelyben helyet kapott minden európai kutatás a hit átadásával kapcsolatban. A hit átadásán és az európai kontextus nagyítólencséjén keresztül vizsgálhatjuk a könyv segítségével a hit jövőjét földrészünkön.

A kérdés mindkét „partner” szempontjából kulcsfontosságú, mivel nem csupán arról van szó, hogy újra kell gondolni a hit átadásának formáit az egységesült Európában, amely ugyanakkor súlyos válságot él át a szolidáris kapcsolatok meggyengülése miatt, hanem arról is, hogy ki kell alakítanunk a földrész kulturális identitását kifejező olyan szimbólumokat, amelyek az európaiak életét jellemzik, egy elvilágiasodott, de nem ideologikus szellemi térben.