Évközi 28. hét szerda
Test és lélek Szent Pál szóhasználatában nem egyfajta
platóni vagy buddhista ellentétpár, hanem az öntörvényű és az Isten Lelke
szerinti élet szembeállítására szolgáló kifejezés. Vagyis testi ember nemcsak
az, aki testies (kicsapongó, parázna, fajtalankodó), hanem mindaz, aki – akár
testi, akár lelki (pszichikai és szellemi) életében – Isten törvényei helyébe
saját megromlott emberi természetének késztetéseit állítja, s így Isten
nélküli, önközpontú, az örökkévalóságra érdemtelen életet él. Lelki ember pedig
az, aki épp ellenkezőleg: Isten felé gravitál – testi és lelki életében
egyaránt.
Ennek fényében újra kell értelmeznünk a „lelki élet”
kifejezést is, mely igen sokak számára csak bizonyos kifejezetten vallási
cselekedeteket jelent, mint amilyen az elmélkedés, imádság, szentírásolvasás.
Holott Szent Pál szótárában a lelki élet nem az élet egy bizonyos részét
jelenti, hanem azt a teljes emberi életet, amely a Szentlélekkel van
kapcsolatban, mely az ő hatása alatt folyik. Ebben az értelemben tehát a lelki
élet felölel minden emberi tevékenységet, a testi cselekvéseket is. A szentségi
házasságban történő szerelmes testi egyesülés például a lelki élet része, míg a
kevélység mindenestül a testi ember sajátja.
Urunk Jézus, köszönjük Neked a Lélek szerinti életet,
mely az egyetlen igazán teljes értékű élet. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy
mindig a Lélek szerint járjunk, megfeszítve testünket, vagyis ellene mondva a
bűnös természet önzésének, s így eljussunk egyetlen és minden más törvény
felett álló törvényed: az el nem múló, legyőzhetetlen, őseredeti és mindig új
szeretet teljességére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése