Évközi 28. hét hétfő

Évközi 28. hét hétfő          
Gal 4,22-24.26-27.31-5; LK 11,29-32
„Erre szabadságra tett szabaddá Krisztus”

„Mert írva van: Ábrahámnak két fia volt, egy a szolgálótól, és egy a szabad asszonytól”
Szent Pál apostol visszatér gondolatban Ábrahám történetére. A levele előbbi részleteiben is megemlegeti, hogy nem a törvény és nem az ábrahámi elkötelezettséget jelentő körülmetélkedés az üdvösség nagy eszköze, amit a zsidók olyan fennen emlegetnek, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit. Most újabb érveléssel áll elő: „Mondjátok meg nekem, akik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok a törvényt? Mert írva van: Ábrahámnak két fia volt, egy a szolgálótól és egy a szabad asszonytól. De az, aki a szolgálótól volt, test szerint született, aki pedig a szabad asszonytól, ígéret folytán. Ezeket példázatképpen mondták; mert ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik: az egyik a Sínai hegyről valót, amely szolgaságra szül, ez Hágár. Hágár voltaképpen az Arábiában lévő Sínai hegyet jelenti, s megfelel a mostani Jeruzsálemnek: ugyanis fiaival együtt szolgaságban él. A magasságbeli Jeruzsálem pedig szabad: ez a mi anyánk”. (Gal 4,21-26) Az apostol a fentebb jelzett helyekre utal a Teremtés könyvéből. Ott áll írva: Mivel Sára, Ábrahám szeretett felesége az ígéret elhangzása után sem tudott sokáig fiút szülni, elvesztette anyai reménységét, és férjének adta mellékfeleségül az egyiptomi szolgálóját, Hágárt. Ő áldott állapotba került, és Sára térdén szülve a gyermek nemcsak Ábrahám fiának számított, hanem Sáráénak is. A szolgáló viszont lenézte magtalan úrnőjét. Ez volt a büntetése, mivel be akart segíteni okoskodásával Isten felséges terveibe. Aztán amikor Sára az Úr ígérete szerint szintén anya lett, megszülte Izsákot, utána Hágár fia, Izmael tehertétel lett a számára. El is küldte anyjával együtt. Ő lett az arabok ősapja, mint a zsidóké Izsák. A két nép tehát féltestvér, örök ellenségek. Mint a jövendő előképei pedig az arabok szolgaságukkal a törvényt szolgáló zsidókat jelképezik, a földi Jeruzsálem fiai pedig, a zsidók, a szabad asszony leszármazottjaiként a Megváltó népét, a keresztényeket jelentik az apostol olvasatában. Az apostol most a keresztény galatákhoz beszél. „Ti pedig, testvérek, mint ahogy Izsák, az ígéret fiai vagytok. Tehát, testvérek, nem a szolgálónak vagyunk fiai, hanem a szabad asszonynak. Erre a szabadságra tett szabaddá minket Krisztus. Legyetek tehát állhatatosak, és ne vegyétek ismét magatokra a szolgaság igáját”. (Gal 4,28.31-5,1) Talán még szívesebben fejeznénk be ezt okos fejtegetést ezzel: Örülünk annak, hogy Jézus Krisztus megváltott minket, és eleve Isten gyermekei vagyunk a szent keresztség révén.