Évközi 28. hét péntek

Évközi 28. hét péntek           
Ef 1,11-14; Lk 12,1-7
„Benne részesei lettünk az örökségnek mi, akik erre rendeltettünk”

Vajon milyen örökségről beszél az apostol? Mondhatnánk azt is, hogy a Teremtő gyermekeivé fogadott bennünket Ádám és Éva, ősszüleink alkotása pillanatában. Gondoljunk csak arra, hogy amikor az ember teremtését elhatározta, hangsúlyozta az Úr, hogy az embert férfinak és nőnek teremtette, és akkor lesz az új teremtmény beteljesült alkotás, amikor ketten egy test, vagyis egy összetartozó szervezet válik belőlük a házasságban, és kettejük szerelmének gyümölcse megszületik. A háromságos tükörkép, az Isten Szentháromsága teremtett síkon (Ter 1-2). Ki mert volna erre gondolni? És ki merte volna azt gondolni, hogy ez a felséges isteni idea elsötétül, a szülők ketten rontják el Isten művét? Ki merte volna azt gondolni, hogy istengyermekségünk az ősszülők ostobasága, engedetlensége miatt elveszik? Isten azonban rögtön új tervet alkotott: Fiának úgyis öröktől fogva azt a küldetést szánta, hogy egykor legyen emberré. Istensége mellé vegyen fel egy teljes emberi természetet. Jövendő teste legyen ősmintája minden anyagnak, emberlelke pedig minden szellemi létezőnek. Aztán egykor a történelem folyamán vegye is fel egy szűz-anyától a teremtett világ ősmintáját konkrét formában. Ezzel teljesült volna be az említett páli mondat: „Benne részesei is lettünk az örökségnek, mi, akik erre rendeltettünk annak végzése szerint, aki mindent akaratának végzése szerint cselekszik” (Ef 1,11) Az eredeti terv azonban meghiúsult már akkor, amikor a jövendő jézusi lélek szerint teremtett angyalok egy része fellázadt Teremtője ellen és ördöggé lett. Majd az embert csábította hasonló vétekre, hogy elrontsa teljesen az örök tervet. Csodálatos az Istenatya végtelen szeretete irántunk! Azonnal megújítja az emberrel kapcsolatos tervét. Eljön majd Fia megtestesülésének az örök terv szerinti ideje. Ekkor a bűn ellenére is elküldi Fiát a földre, felveszi az emberi természetet, beteljesíti Atyja tervét, azzal a változtatással, hogy az emberek bűneiért vállalja a megváltói szenvedéseket, a kereszthalált, és feltámadva halottaiból kiérdemli, hogy embertestvérei is feltámadhassanak, az Atya gyermekei lehessenek:„annak végzése szerint, aki mindent akaratának végzése szerint cselekszik, hogy magasztaljuk az ő dicsőségét mi, akik már azelőtt is reméltünk Krisztusban” (11-12 Nemcsak az efezusiaknak ír az apostol, hanem nekünk, sőt az egész emberi történelemben élt és majd élő keresztényeknek: „Benne Ti is hallottátok az igazság igéjét, hittetek is neki, és megkaptátok a megígért Szentlélek pecsétjét, aki foglalója örökségünknek, amíg Isten teljesen meg nem váltja tulajdonát dicsőségének magasztalására” (13-14)