A megszentelődés útján – Ökumenikus konferenciát rendeztek Pannonhalmán és Bakonybélben

„»Legyetek szentek!« (1Pét 1,16) – Keresztség és megszentelődés a Krisztus-követésben” címmel tartottak ökumenikus konferenciát Pannonhalmán és Bakonybélben október 14-én és 15-én.

A konferenciának – melyet idén immár hetedik alkalommal rendeztek meg – minden évben Bakonybél ad otthont, ám idén a Szent Márton-év, az irgalmasság szentéve, valamint a reformáció 2017-es emlékéve alkalmából rendhagyó módon két napra és helyszínre várták a szervezők az érdeklődőket.

A program közös imádsággal kezdődött a pannonhalmi Szent Márton-bazilikában, majd a tavasszal átadott új díszteremben köszöntötte a vendégeket Várszagi Asztrik főapát.

Szent Márton saját korában azon fáradozott, hogy a hit tiszta legyen, eljusson Isten igéje az emberekhez és megőrizze a Krisztusban hívők egységét. Ezeregyszáz évvel később egy Ágoston-rendi szerzetest, aki szintén a Márton nevet kapta a keresztségben, ugyancsak a buzgóság emésztette Isten egyházáért. A történelem folyama nem áll meg. A mi 21. századi közösségeink egy részében is ugyanaz a vágy él, hogy az egyházat meg kell újítani és az egységet, amennyire lehetséges, vissza kell állítani – emelte ki Várszegi Asztrik.

Közösségben vagyunk – ezt választottuk a Szent Márton-évben vezérgondolatnak, és ezt szeretnénk kifejezni itt, a konferencián is – mutatott rá a főapát. – Közösségben vagyunk Isten teremtett világával, benne az emberrel. Keressük a közösséget és a mind teljesebb egységet keresztény testvéreinkkel. Ahogyan a Német Katolikus Püspöki Konferencia és a Németországi Protestáns Egyház a reformáció éve alkalmával kiadott közös nyilatkozatában kifejezésre juttatta: „keressük a közös utat, amelyen járva megtanuljuk azokat a szavakat, amelyekkel ma és a jövőben Jézus Krisztusról együtt, hitelesen tanúskodhatunk”.

Hafenscher Károly, a Magyar Evangélikus Egyház zsinati elnöke, a Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős miniszteri biztos is köszöntötte a konferencia résztvevőit.

Az Úristen mindig adott olyan szenteket és reformátorokat, Istenért égő embereket, akik a Szentlélek vezetésével megvédték, megőrizték és megújították az egyházat. Az ökumené azt jelenti, hogy az Istenhez tartozók mindig tudnak találkozni. Számunkra – fogalmazott a miniszteri biztos – ez nem izzadságos feladat, hanem adottság. Hogy ez ne csak látszat összeborulás legyen, szükség van a teológiára, mely által elérkezünk addig az istenismeretig, amely egymáshoz is valóban közelebb hoz minket.

Andrea Grillo, a római Szent Anzelm Egyetem professzora Keresztség és keresztény beavatás – a szentség kihívásai a nyitott társadalom és az elvilágiasodás korában címmel tartott előadást.

A keresztség szentsége iránti teológiai érdeklődésünk és a keresztséggel kapcsolatos konkrét tapasztalatunk között bizonyos értelemben szakadás van – mutatott rá a professzor. – Ezt leginkább abban ragadhatjuk meg, hogy a saját keresztségünk ünneplése és az arról való személyes tapasztalatunk között általában távolság fedezhető fel. A teológia nem a gyakorlatot tükrözi, és az elmélet nem tudja a gyakorlatot megvilágítani. Nem a csecsemőkeresztelés létjogosultságáról van szó, hanem arról, hogy a gyakorlatot össze kellene kapcsolni egy teológiai és lelkipásztori megújulással. Változtatni kell a kérdésen, amelyen a gyakorlat alapszik: mi történik, ha a gyermek meghal? Arra kellene választ adnunk: mi történik, ha a gyermek élni fog? Ez a kérdés csak egy olyan egyházban tehető fel, amely szembenéz azzal a problémával, hogy mit jelent az egyház számára „a hitre szülni” valakit. A hit tapasztalata és a keresztség tapasztalata nem szabad, hogy elkülönüljön egymástól.

A keresztség szentsége és a tapasztalat közti feszültséget a keresztség többi szentséggel való kapcsolatában oldhatjuk fel – tette hozzá Andrea Grillo. – Arra kellene jobban odafigyelnünk, hogy a keresztség tapasztalatát „bepótoljuk” azokban a szentségekben, amelyek ismételhetők – mindenekelőtt az eucharisztiában és második helyen a bűnbánat szentségében.

A keresztség irgalommal való kapcsolatáról szólva a professzor rámutatott: a keresztségi szabadulás gyökerénél egy tekintély elismerése áll, amelynek alapja nem a hatalom, hanem a kegyelem és az irgalom. Ez a szabadságról alkotott modern fogalmunkat is megrendíti, hiszen emlékeztet arra, hogy minden szabad cselekedet egy felszabadító tekintélyből fakad. Úgy gondolunk az irgalomra, mint ami közömbös a tekintély iránt, a tekintélyre pedig, mint ami érzéketlen az irgalomra. Ezt erősíti a világ liberális berendezkedése és az egyház klerikalizmusa is. A tekintély védelmében elfelejtkeztünk az irgalomról, és pusztán a hatalom megőrzésére koncentráltunk. Ahhoz, hogy az egyház menekülttábor lehessen, hogy észrevegye az emberi jogokat, a nők, az idősek, a gyermekek, a normálisak és a mások, a heteroszexuálisok és homoszexuálisok, az őslakosok és az idegenek jogait, meg kellett ismernie, és el kellett szenvednie a tekintély tagadását.

Ma azonban újra felfedezhetjük a tekintély szó eredeti jelentését: az ember valakit növel, nevel. Az ember nem önmagától önmaga, hanem másoknak köszönhetően válik azzá. A szabadságunk gyökerénél ott a tekintély, a tekintély gyökerénél pedig a szeretet és az irgalom lapul – emlékeztetett az előadó.

A keresztség és a megszentelődés bibliai és rendszeres teológiai aspektusai című előadásában Szűcs Ferenc református teológus professzor kiemelte: a szentség oka és egyedüli indoka, hogy Isten szent és ő minden szentség forrása. Az Ószövetség nyelvén ez egyszerre jelentette Isten senkihez nem hasonlítható másságát, a profántól való elkülönülést, a tisztátalannal való szembenállást, valamint azt, hogy mindaz és mindenki, aki Istenhez tartozik, részesedik a szentségéből. Isten azt mondja: „Én a magasságban, a szent helyen lakom, de a megtört és alázatos szívűekkel is ott vagyok” (Iz 57,14).

Az Újszövetség a test és a teremtés megszentelését az inkarnáció hitvallásában fejezte ki. Ezáltal az ember részeseivé lesz az isteni természetnek (2Pét 1,4). A megszenteltetés legfontosabb helye az Ószövetségben a választott nép volt, az Újszövetségben azonban már Krisztus egyháza, azaz a zsidókból és pogányokból egybe gyűjtött „ecclesia” – mutatott rá Szűcs Ferenc. – Így még inkább érvényesül a szent kettőssége: hogy indicativus, azaz jelző és imperativus, vagyis felszólítás egyszerre. Ezt fejezi ki Pál apostol, amikor azt mondja, ti Krisztus teste vagytok (1Kor 12,27). A test nem hasonlat csupán, hanem olyan mélyebb egység, ami a mennyben lévő fő, Krisztus, és az ő földön lévő teste, az egyház között fennáll. Krisztus nem akar teljességre jutni az teste nélkül, ezért szentté kell lennünk.

E közösségbe a keresztség által lépünk be, így szoros kötelék van a keresztelés és a megszentelődés között. A Szentháromság nevében való keresztelés abba a szeretetmisztériumba kapcsol be, ami az Atya és Fiú között a Szentlélek által van, és amely alapja az egész teremtésnek. A keresztség tehát Isten mindenséget átölelő szeretetének a jele. Isteni tett, ugyanakkor küldetés is az egyház számára – hangsúlyozta a református teológus.

Majd emlékeztetett: a minden nép megkeresztelésére vonatkozó missziós parancsból tudjuk (Mt 28 19–20 és Mk16 15–16), a keresztség nem szakítható el a tanítvánnyá válástól. A tanítványság lényege azonban elsősorban nem valamilyen tan elsajátítása, hanem annak életté váltása. Minden későbbi szakadás ellenére a Szentháromság nevében történő keresztséget a különböző felekezetek többsége kölcsönösen elfogadta, és ezzel kifejezte, hogy nem valamely felekezetbe keresztelünk, hanem az egy szent és apostoli egyházba. És bármennyire változott is az évszázadok során a katekumenátus szerepe, a keresztség mindig kezdő aktus volt, amellyel a személy rálépett a megszentelődése útjára.

A konferencia két bevezető előadásához kapcsolódva Gérecz Imre bencés szerzetes tartott korreferátumot. Délután kiscsoportos beszélgetések keretében gondolkodhattak tovább a hallottakról a résztvevők, illetve két, a fizikai tér és a szent kapcsolódását bemutató műhelyen vehettek részt. A program ökumenikus vesperással folytatódott, majd az Ausculta Énekegyüttes és a Szent Efrém Férfikar koncertje zárta a napot a bazilikában.

Október 16-án, szombaton Bakonybélben Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem, Tóth Judit, a Debreceni Tudományegyetem és Fadi Imad, a Szent Anzelm Egyetem tanára, valamint Steinbach József református püspök előadása mélyítette el a konferencia témáját. A délután során hat műhely közül választhattak a résztvevők, melyekben többféle nézőpontból, illetve a különféle életállapotok horizontja mentén vizsgálták a keresztség és a megszentelődés fogalmát, kapcsolatát.

A kétnapos konferencia ökumenikus vesperással zárult a bakonybéli Szent Móric és vértanútársai-templomban.