Évközi 28. hét csütörtök

Évközi 28. hét csütörtök

„Most azonban Isten igazsága nyilvánvalóvá lett, függetlenül a törvénytől”

A megigazulás fogalma elég nehéz lecke a katolikus hittanban a legtöbb hívő részére. A fogalom tisztázása előtt visszatérek a sokszor emlegetett igazság fogalmához. Igaz az, ami megfelel a fogalmának, vagyis azt jelenti nekem is, amit Istennek. Isten Ádámot és Évát a lelkük megteremtésekor egyidejűleg megajándékozta a megszentelő kegyelemmel. Ennek legfontosabb feladata és gyümölcse, hogy az embert Isten felemeli a teremtményi síkról önmagához: gyermekévé fogadja. Isten ettől a pillanattól igazán Atyánk, mert gyermekévé fogadott az ősszülőkkel együtt minden embert. Mi igazán gyermekei vagyunk, bár csak fogadottak, de ez is érvényes gyermekség. Ekkor az ősszülők az igazság állapotában voltak. Az ősbűnt elkövetve elvesztették az istengyermekségüket még a mi kárunkra is. Tudatos halálos bűnükkel az ördög alattvalói, rabjai lettek. Nem gyermekei, hanem rabszolgái. Isten nem vetette azonnal pokolra az ősszülőket. Megígérte nekik a Megváltót, aki széttiporja a sátán hatalmát, és visszaszerzi istengyermekségünk lehetőségét. Isten előbb egy nemzetnek, a zsidóknak adta meg a jogot, hogy nagy kiváltságként gyermekei lehetnek, ha elfogadják és megtartják Isten törvényeit. A mennyország ezzel még nem nyílt ki, de ez a nép megszüli majd a Megváltót, aki visszaszerzi nekik és rajtuk keresztül minden népnek a megszentelő kegyelmet. Semmi közlésünk nincs arról, hogyan kapták meg egyesek ebben az időben a megszentelő kegyelmet, de akik az egész törvényt megtartották, azok üdvösségre juthattak. Valószínűbb, hogy Jézus halálának érdemeit vette előre, aki a megszentelő kegyelmet akkor megkapta. Aki a megszentelő kegyelmet megkapta Jézusra való tekintettel, arra mondjuk, megigazult. „Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulásul tudatott be neki”. (Ter 15,6; Gal 4,3) Okosabb lenne megtanulni ezt így: visszakapta, mert a mi jogos örökségünket vesztették el az ősszülők a mi kárunkra, Jézus pedig visszaszerezte nekünk. Általa tehát megigazultunk, újra Isten igaz gyermekei lettünk,ő pedig igazán Atyánk. Jézus a feltámadása után fogalmazta meg ezt az igazságot:„Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez” (Jn 20,17) Ezek után talán jobban értjük Szent Pál tanítását: „Most azonban Isten igazsága nyilvánvalóvá lett, függetlenül a törvénytől. A törvény és a próféták tanúságot esznek róla. Isten igazságát ugyanis a Jézus Krisztusban való hit által nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis nincsen. Mert mindnyájan vétkeztek és nélkülözik Isten dicsőségét, s így megigazulnak ingyen az ő kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van, akit Isten rendelt hit által való engesztelésül az ő vére által, hogy így kimutassa a maga igazságát, miután eltűrte az előző idő bűneit” (Róm 3,21-25) Luther Márton egész életében viaskodott a megigazulás katolikus tanításával. Végül azzal zárta le elgondolását: A bűnbánat szentségével Isten nem teszi az embert igazán megigazulttá, csak fátyolt terít a bűnökre. Milyen jó, hogy Szent Pál érthetően megmagyarázza ezt,mi pedig, biztosak lehetünk Egyházunk tanításában.