Évközi 28. hét szerda

Évközi 28. hét szerda

„Istennél nincs személyválogatás”

Isten maga végtelen igazság és végtelen szeretet. Az Isten országának is ez a két erény az alapja. Ezért kéri számon az apostol azokat az embereket, akik ezt a két alapigazságot nem tudják, vagy nem akarják komolyan tudomásul venni. „Nincs tehát mentség számodra, bárki légy, te ember, aki ítélkezel, mert azzal, hogy mást elítélsz, önmagadat ítéled el, hiszen te, aki ítélkezel, hasonlókat teszel”(1) Mit akar mondani az apostol a rómaiaknak és az egész világnak? Azt, hogy az isteni igazság tárgyilagos norma. Amikor valakinek a tetteit megítéli Isten, ez az ítélet mindig helyes, mert Isten nem azt nézi, ki tett valamit, hanem a szándékot figyeli, miért tette az illető. Ha a cselekedet megfelel a normának, amit Isten állandó mércének készített, az a cselekedet igaz tett, bárki művelte is. Ha az isteni szabálynak nem felel meg, akkor viszont a tett nem igazi, bárki tette is, hanem hamis. Sajnos, ezt az alapvető kérdést sokan nem veszik komolyan napjainkban. Az önérdek alapján állva arra állították a mércéjüket, hogy ami neki vagy az érdekeltségi köréhez tartozónak az előnyét szolgálja, azt helyesnek nyilvánítják, meg is védik. Teszik ezt nemcsak egyszerű vitákban, hanem súlyos felelősség esetén is. Anyagi vagy erkölcsi síkon történik ez a hamisítás, mindenképpen rossz. Isten előtt mindkettőért felelni kell Isten nem személyválogató, nem lehet ráfogni, hogy alkalmazkodik valaki véleményéhez az ítéletében. A hazugságot mindig fel fogja fedni, és keményen bünteti is. A korunkban divatos hazudozások, mellébeszélések, maffiaszerű összefonódások a gazdagabbak, hatalmasok részéről igazán nem lesznek törvényessé tehetők Isten előtt.„Isten malmai lassan őrölnek”, mondja a közmondás. Ebből egyesek arra következtetnek, hogy bármit tesznek is, nincs igazi következmény, hogy ha kellő információk forrásai a csalók kezében vannak, akkor bátran számíthatnak a győzelemre. Pénzen mindenki megvehető, erre alapozzák sorozatos hazugságukat. Mások pedig abban bíznak, hogy Isten annyira jóságos, hogy mindent elnéz az embereknek. Az apostol óva int ettől a veszedelmes tévhittől: „Vagy megveted türelmének, jóságának és hosszan tűrésének gazdagságát, s nem fogod fel, hogy Isten jósága bűnbánatra vezet?” (4) Igen, könnyű a sátánnak becsapnia a hitetlen embereket, mert elhiteti velük, hogy Isten tehetetlen ellenük, nem is igazán törődik a világ dolgaival. A jámbor hitű középkor végén ezzel próbálták a vallásos szellemet csökkenteni: az Isten a teremtés után elvonult a harmadik égbe, és ott él boldogan elhúzódva a világtól. Tény, hogy türelmes, de ez nem tart örökké. „Pedig konokságod és megátalkodott szíved által haragot halmozol magadra, a harag napjára, amikor Isten igazságos ítélete megnyilvánul, s ő majd megfizet mindenkinek tettei szerint: örök élettel azoknak, akik jócselekedetben való kitartásukkal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, haraggal és bosszúval a viszálykodóknak és azoknak, akik nem engedelmeskednek az igazságnak, hanem a gonoszságnak hisznek” (5-8) Jó lenne elgondolkodni sok mai gonosznak, akiket nem érdekelnek a nyomorultak jajszavai, sem az igaz emberek figyelmeztetései. Isten örök, nem részrehajló.