Szentév 8.

Szombathelyen, amikor befejeztem az első évet a ferences teológián, XII.Pius pápa felszólította az összes katolikus püspököt és a szerzetesrendek legfőbb elöljáróit, hogy vizsgálják meg és tegyenek hivatalos jelentést arról, hogy a katolikusok hiszik-e, hogy Jézus Krisztus Szűzanyját, a Boldogságos Szűz Máriát földi élete végén élő testében vitte fel a mennyországba? Azért volt szükség erre, mert a János apostol „Jelenések könyve” a Szentírást lezárta, abban a Szűzanya mennybevitelének körülményeiről nem lehetett szó. A Szenthagyomány a Katolikus Anyaszentegyház döntése értelmében az Egyház nyugati (latin szertartású) részében I. Nagy Szent Gergely pápa halálával (604), a keleti szertartású Egyházakban pedig Damaszkuszi Szent János halálával zárult. Én,növendék lévén nem járhattam bárhová, de írásos anyagom bőven volt, amit fel lehetett terjeszteni a Római Szentszéknek. Gyűjtésem eredményeit aztán az 1953-ban a Laurea szigorlatra benyújtott disszertációhoz is felhasználtam, majd a 2000-es keresztény szentévre írtam erről a témáról könyv formájában,amely több kiadást ért meg. A 2.kiadásból idézek pár sort a mostani szentévi előkészülethez: Ha „okot is keresnénk, hogyan tudott e maroknyi, testvértelen és jó barát nélküli nép államot alapítani, és azt évezreden át megőrizni, holott nálunk hatalmasabb népeket: rómait, hunt, avart elsodortak a történelmi viharok? Valami belső erőnek köszönhető ez az ezer éves keresztény államiság? Van ugyan népünknek sok jó tulajdonsága: tud harcolni nemes célokért, bajtársias, de közismert széthúzása inkább pusztulásra ítélné. Más, külső tényezőben, hatalomban kell keresni a fennmaradás okát. Ha pedig ez a természetes síkon nem található akkor a természetfelettiben kell keresnünk: Ez az ok: Az irgalmas Isten ajándéka: Nagyboldogasszonyunk (Kovács Bánk: Magyarok Nagyasszonya 2.kiad.)