SZENT KÁLMÁN (Kolman)
+Stockerau, 1012.
Kálmán Skóciai Szent Margit fia volt. Szentföldi
zarándokútja közben Stockerauban, Bécs mellett elfogták, s mivel
összetévesztették egy kémmel, megkínozták és megölték. A kreuzensteini
kastélyban Bécs mellett ma is őrzik a fát, melyre a hagyomány szerint
fölakasztották. Ezt a fát különösen tisztelte VI. Károly és leánya, Mária
Terézia. Kálmán teste a melki kolostorban nyugszik, abban a sírban, melyet II.
Henrik gróf építtetett.
Tisztelete már 1014. október 13-án elkezdődött, és
gyorsan elterjedt Ausztriában, Tirolban, Bajorországban és Magyarországon.
Főleg a hegyek között emeltek sok kápolnát tiszteletére. Szent Fridolinnal és
Lénárddal együtt a beteg lovak és ökrök védőszentjének tekintették. Október
13-a az említett országok breviáriumaiban és misekönyveiben ünnepnek számított,
s a nép szokása volt, hogy állatait Kálmán temploma közelébe hajtotta, hogy
részesedjenek áldásában. 1713-ban, mikor járvány pusztított egész Ausztriában,
Melk városa Szent Kálmán segítségül hívása után érintetlen maradt.
--------------------------------------------------------------------------------
Hevenesi Gábor a 17. század végén így ír róla:
A harmadik virág, aki a skót királyi családból (Margit és Dávid után) a
magyar szentek kertjét ékesíti, Kálmán. Korábban Edeltredusnak hívták, és Szent
Dávidhoz hasonlóan a magyar származású Margit skót királynő fia volt. Atyjának,
Malcolmnak halála után az országban zavargások támadtak, Kálmánt elűzték, s
különböző országokban kellett bujdosnia. Bujdosása közben a szerencsétlenséget
lelke javára, a szükséget erényre akarván fordítani, a számkivetést
zarándoklattá változtatta, és Jeruzsálembe ment, hogy a szenvedő Krisztus
misztériumaival találkozhassék. A Szentföldön a lelke igen nagy vigasztalást
talált. Hazatérőben, amikor útja Felső-Pannónián vitt keresztül, Stokkerauban
gonosz emberek kezébe került. Mivel nem ismerték a nyelvét, kémnek gondolták, s
miután kegyetlenül megkínozták, fölakasztották egy fára. Isten azonban a halála
után csodákkal akarta megvédeni ártatlanságát és szentségét: teste ugyanis,
mely már hat napja függött a fán, nemcsak romlani nem kezdett, hanem mikor
megsebezték, friss vér folyt belőle. Sőt a fa, melyen a drága teher függött, új
lombot hajtott. Mindezek hallatára Henrik, Ausztria grófja levétette testét a
fáról, és ott tisztességgel eltemettette. Hosszú idő után is változatlanul
romlatlan maradt, s később a melki bencés kolostorban nyilvános tiszteletre
helyezték el. Néhány év múlva, amikor Magyarországon Péter király uralkodott,
valószínűleg a rokonság jogcímén Magyarországra vitték, s nagy tisztelettel
őrizték, míg a szerzetesek kérésére vissza nem került a melki kolostorba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése