A családról a családnak 13.

Isten védi, Bálák király pusztítaná Izraelt

 
Izrael fiai tehát Moáb síkságán táboroznak. Erőt gyűjtenek a honfoglaláshoz. Moáb királya retteg tőlük, mert milliós tömeg. Ezért kérte már korábban is Bálám prófétát, hogy menjen a helyszínre, és ott átokkal gyengítse a betolakodókat. Isten ezt megtiltotta neki. Megmondta azt is, hogy azok nem betolakodók, hanem Isten népe. Bálák király még nagyobb küldöttséget állított össze, sokkal több pénzt adott a misszióhoz, Bálám díjazásához. Ismét az előbbi választ adta a próféta: ő csak Istentől kaphat arra engedélyt, hogy a király kérését teljesítse. (vö. Szám 22,15-21)Bár alkalmazkodni akart a próféta Isten utasításaihoz, az Úr mégis megleckéztette valami miatt. Békésen haladt a szamara az úton, ám angyalt látott meg hirtelen eléjük állni. A próféta ebből nem észlelt semmit, megverte tehát szamarát. Az angyal ekkor két kerítés közé állt. Megkerülni nem lehetett. Megállt. Újabb fenyítés kapott, mert le is feküdt. „Ekkor megnyitotta az Úr a szamár száját, s az így szólt: Miért versz meg engem most már harmadszor? Azt felelte Bálám: Mert megérdemelted, és játékot űztél velem. Bárcsak lenne kardom, hogy megölhetnélek! Azt mondta a szamár: Nem én agyok-e állatod, amelyre mindig ülni szoktál mind a mai napig? Mondd, tettem-e valaha ilyesmit veled? Bálám azt felelte: Sohasem. Ugyanekkor megnyitotta az Úr Bálám szemét, úgyhogy meglátta az angyalt, amint ott állt kivont karddal az úton, erre leborult előtte arccal a földre. Azt mondta neki az angyal: Miért vered meg már harmadszor szamaradat? Én jöttem, hogy feltartóztassalak, mert utad gonosz, s ellenem van, s ha szamarad le nem tért volna az útról, hogy kitérjen, amikor feltartóztattam, téged öltelek volna meg, ő pedig élne. Azt mondta Bálám: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te tartóztatsz fel, most azonban, ha nem tetszik neked, hogy elmenjek, visszatérek. Azt mondta az angyal: Menj csak el velük, de vigyázz, hogy mást ne mondj, mint amit majd parancsolok neked. Elment tehát Bálák fejedelmeivel”Szám 22,28-35)