Az Irgalmasság Éve 22.

Atyánk és Istenünk! Az első magyar szentek kegyelmet kaptak Tőled, hogy a magyar nép meg tanuljon akaratod szerint élni. Ez nem azt jelentette, hogy áttértek a harcos lovas nemzetvédelemről a kolostori életmódra. Istvánnak a keze kemény volt, amikor az új élet rendjét kellett megmutatnia népének. Az ősi erényeket kiegészítette a hit és az igazság szelleme. Maga részére a kor szokása szerint nem emberektől, hanem Istentől, Jézustól és az Édesanyjától várt segítséget, hogy kialakuljon az egységes nemzet. Két évtized alatt óriási volt a siker. 1015-ben ugyanis Mór, az akkori pécsváradi bencés apát szokása szerint indult a székesfehérvári nagyasszonyi búcsúra, és magával vitte a nála vendégeskedő velencei bencés apátot, Gellértet, aki egyetemet végzett főpap volt. Először a hatalmas tömegre lett figyelmes. Kérdezte vendéglátóját, hogy két évtizede folyik igazi térítő misszió az országban, hogy van itt mégis ennyi keresztény? Mór csak Istvánra, a fiára, Imrére és a magyarok lelkesedésére hivatkozott. Igaz, említhette volna önmagát is, hiszen István király felfigyelt rá, amikor Imre fia a pannonhalmi szerzeteseknek különböző számú csókot adott, a szerint, hogy életükben milyen komolyan vigyáztak a szerzetesi tisztaságra. Mór kapta a legtöbbet, ezért érdemelt hét szerzetesi csókot (Pax-ót). Ez viszont a neki adott kegyelem műve, ezért hallgatott róla. Ezután újabb kérdések következtek: Hogyan fogadta el egy pogány nép ilyen gyorsan Jézus Szűz Anyját a magyarok védőjének? A magyar nép nem volt soha bálványimádó. Szigorúan a teremtő egy Istent imádták, a tiszta szellemet. Volt azonban egy eltévelyedésük e téren, azt vallották, hogy ennek az egy Istennek lánya van, aki a földi törzsfőnökök feleségének példája szerint gondoskodik a törzs minden tagjának anyagi ellátásáról. Őket ezért hívták nagyasszonyoknak (Királynéknak). Amikor ezt a tévedést tisztázták a hithirdetők, egyszerű volt elfogadtatni, hogy Istennek se felesége, se lánya nincs, mert az lehetetlen. A Második Isteni Személy megtestesült, és Mária isteni csodával lett a Fiúisten Édesanyja. Ez az igazság könnyen elhihető volt, és népünk Máriát Nagyasszonyunknak (=Királynénknak, Királynőnknek) azonnal elfogadta. Gellért harmadik kérdésére: „Miért nem hallom egyszer sem Mária nevét emlegetni sem imában, sem énekben? Mert Ő nekünk gondoskodó Királynőnk (=Nagyasszonyunk) Szent Imre, István királyunknak egyetlen felnőttkort megért gyermeke kicsi korától készült édesapja, később Mór, majd Gellért apát segítségével arra, hogy művelt király legyen. Édesapja írásban fogalmazta meg Intelmeit. Ennek egyik igen fontos része volt: „a magyarokat saját kultúrájuk alapján kell nevelni és kormányozni”. Bár a kor szokása szerint megnősült, de egy égi hang a veszprémi kápolnában arra szólította fel, hogy tegyen örökös tisztasági fogadalmat. Így korai halála ellenére örökös példaképe maradt a tiszta gondolkodású és életű magyar ifjaknak. Mennyei Atyánk és Szeretett Nagyboldogasszonyunk! A mai levél néhány gondolattal visszatekintés akar lenni önmagam és szeretett Hazám számára. A gondolatok ma is, holnap is Hazánk sorsát érintik. Az elmúlt magyar évezred magyar történelme számomra nagyon tanulságos. Az első ötszáz év igen komoly munka, harc, szenvedés volt önmagunkért és a keresztény Európáért.