Advent 4. vasárnap

Advent 4. vasárnap
Mik 5,1-4a Zsid 10,5-10 Lk 1,39-45
„Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked". (Lk 1,45) 

Sokszor emlegetik nagy vággyal a paradicsomi boldogságot. Mások kíméletlenül elítélik Eva anyánk óriási tévedését, hogy szóba állt a kísértővel, és elhitte neki, hogy Isten valami ravasz irigységből tiltotta meg nekik, hogy egyenek a tiltott fáról. Becsapódott, becsapta férjét is, és állandó bűnre vezetője lett gyermekeinek is. Erzsébet biztosan kutatott férje megnémulásának oka után. Zakariás nem tudott beszélni, de tudott írni. Leírta tehát: az angyal elmondta nekem, hogy feleségem fogan öregségében és fiút szül nekem, aki felismeri és bemutatja majd a Megváltót az embereknek. Zakariás nem tudott ebben hinni. Ezért kellett megnémulnia. Te, Mária, hittél az angyalnak, aki elmondta neked, hogy szűzen fogansz és szűzen szülöd meg az Isten Fiát, aki a te méhedben lesz emberré, és megváltja a világot, eltörli a bűnöket. Ezt tette most az én kisfiammal, aki hat hónapos magzatként örömtáncot lejt a szívem alatt, mert boldog, hogy a te pár napos magzatod visszaadta neki elvesztett örökségét, a megszentelő kegyelmet. Erzsébet milyen boldog volt azért is, hogy megértette: férje, a zsidó pap, ősüknek, Áronnak papságában részesedve, évente kétszer is elment a jeruzsálemi templomba egy-egy hétre bemutatni a törvényben előírt áldozatokat. Tették ezt bizakodva, hogy majd eljön a Messiás, és beszünteti ezt a fajta áldozatsort, hiszen ezer éve már annak, hogy a Messiás őse, Dávid király meghallgatta Isten titkos beszélgetését a mennyországból: Atyám, „áldozatot és ajándékot nem kívántál, hanem emberi testet alkottál nekem. Nem kedves előtted az engesztelő és égő áldozat. Ezért így szóltam: íme, elmegyek, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van" (Zsolt 40,7-9) Zakariás és paptársai nyilván nem értik még, hogy az ezerkétszáz éves Ószövetség ideje lejár. Megszűnnek az előkészítő áldozatok, mert a földön van már a Megváltó embersége, az ő pici teste felnő majd, teljes emberi szépségében áldozattá válik a kereszten, és több áldozatra nem lesz már szükség. Elmúlik a mózesi világ, mert itt a krisztusi valóság. Nekünk ebbe kell hitel belekapaszkodnunk. Boldog, aki megérti! Ezért olvastatja az Ószövetség egyik fontos prófétai látomását most karácsony előtt az Egyház: „Te, efratai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza" (Mik 5,1) így bontakozik ki Isten csodálatos terve az emberek üdvösségéről. Nem értjük? Legalább hinnünk kell, hogy Isten mindent ragyogóan előkészített, aztán a maga idejében valóra is váltott. Boldogok, akik hisznek ebben a csodálatos isteni jóságban. A történelem folyamán ennek a hitnek kell kibonyolódnia. A mi hitünket is látni akarja az Úr, és akkor elindulhat, vagy inkább folytatódhat akár egy újabb magyar keresztény ezer esztendő.