Keresztény őseink az ünnepet úgy várták, mint az
alvó hadseregre vigyázó őrök virrasztását a rómaiak: Vigilia. Négyszer három
katona volt kijelölve, hogy három óránként váltva egymást biztosítsák
bajtársaik nyugalmát, s ha bajt észlelnek, addig tartsák fel az ellenséget,
amíg az alvók talpra nem ugranak. A nagyobb urak szolgái is teljes
készültségben így virrasztottak, ha gazdájuk fontos dolgot intézendő nem ért
haza világosban. Atyánk! Az ősbűn után azonnal megígérted a vétekbe esett
gyermekeidnek, hogy eljön a sátántipró hős, egy asszony fia, aki szét fogja
tiporni a sátán fejét. Ettől kezdve várta Éva, majd az őt követő édesanyák
hosszú sora a megígért Megváltó érkezését. Közöttük találjuk Máriát, de alázata
gondolni sem engedte arra, hogy Ő lesz az asszonyok közül a kiváltságos
édesanya. Születése előtt hét évszázaddal megszólalt korának nagy prófétája,
Izajás, és azt jövendölte: „íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi
el”. (Iz 7,14) a próféta jelnek szánta ezt, ezért nem gondolhatott általában a
szűz menyasszonyokra, akik egész lényükkel arra készültek, hogy apáik feleségül
adják őket és azáltal, hogy édesanyák lesznek, megdicsőülnek.(Bír 11,29-40)
Amikor Máriát felkereste Gábriel angyal, így köszöntötte:„Üdvözlégy,
kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál. Ne félj
Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak
fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr
Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán
örökké, s országának nem lesz vége”.(Lk 1,28-33) Mária tisztázta az angyallal,
hogy szüzességét megőrzi anyaként is, mert a Szentlélek csodájával foganja
gyermekét. És ettől kezdve, mondja Ő maga: „íme, az Úr szolgálója vagyok,
legyen nekem a te igéd szerint”.(35-38) Mária attól a perctől kezdve engedelmes
Szolgálóként leste az isteni rendelkezést, mit kell tennie Fiáért. A császári
parancs, a pásztorok híre, Heródes gonoszsága, Fia igehirdetése, kereszthalála,
feltámadása ilyen vigilia volt. Fia harca a bűnösökért is vigilia, mert az Atya
rendelkezései szerint várjuk sorsunk beteljesülését. Halálunk és mennybe
érkezésünk is vigilia. Egy XVII. században, tehát török-időben lejegyzett
énekünk talán a magyarok új vigíliájára utal:„Mária, Szűzanya Názáretből indul
útnak. Az úton fa, virág egymásnak szent titkot súgnak. Madárkák zengenék, Az
ég is ráragyog: Földön még nem esett ily nagydolog. Mária szent szívén dobog
szíve örök Úrnak” Virraszt a Szűzanya Betlehemnek barlangjában. Altatja kis
fiát hideg téli éjszakákban: Szívemről leszakadt isteni magzatom, Ó hogy szent
véredet én adhatom! Szíveddel egy szívem áldott, örök boldogságban. Golgota
szomorú keresztjén hull Krisztus vére. Váltság és fizetés: megváltásunk drága
bére. „Istenem, úgy legyen, amint Te akarod. Fogadd el tőlem ez áldozatot! És
áldott béke száll a Szűzanya hű szívére. Drága szív, anyaszív, tebelőled él a
Gyermek. Egyetlen jó Anyánk, megköszönjük szent Szívednek. Jézusé életed,
Jézusé a szíved. Szívünk is hadd legyen, Anyánk, tied. Az örök életet, ó jó
Anyánk nekünk nyerd meg”(Ho 185,1-4) Atyánk! Égi Királynőnk kezdett Fájdalmas
Anya lenni. Az örök élet fontos cél, de a földi haza sorsa is az.
Nagyasszonyunk mennyei fényben emelj minket újra szent-istváni szintre.
2015. december 22., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése