Erdő Péter: „Pólyába takarva, jászolba fektetve”

Erdő Péter bíborosnak az Új Ember és a Magyar Kurír közös felkérésére 2015 karácsonyára megfogalmazott gondolatait olvashatják.

„Gyermeket találtok, pólyába takarva, jászolba fektetve” – ezt a jelet ígéri az evangéliumban az angyali szózat a pásztoroknak. Erről fogják felismerni a megszületett Megváltót. De mi ebben a jel? Hiszen ez a helyzet, ez a kép talán csak egyszerűségében, szegénységében különbözik az élet leghétköznapibb helyzeteitől. És mégis: a szelíd, szinte diszkrét körülmények együttállása, hogy pontosan az a kép tárul a pásztorok elé, amit az angyal előre megmondott – ez maga a jel. Ha párbeszédben vagyunk a Mindenhatóval, ha tőle kérünk útmutatást és eligazítást, megoldást és segítséget, ha lélekben hozzá kiáltunk, mert nem tudjuk, mi az akarata, merre vezet az út a saját magunk, a szeretteink, az Egyházunk, a népünk, az egész emberiség számára, akkor egy-egy szerényen megjelenő helyzetben felismerhetjük Isten válaszát, útmutatását és eligazítását.

Karácsonyt joggal hívják a szeretet ünnepének. Mégsem csupán egy érzelmet ünneplünk, nem is a saját hangulatunkat, hanem Jézus Krisztust, aki személyében ragyogtatta fel Isten szeretetét irántunk.

Találjunk vissza hozzá! Szóljunk hozzá, köszöntsük őt, bízzuk rá életünket!

Kamaszkorában az ember nehezen tudja elképzelni, hogy miért szép a felnőttek karácsonya. Hiszen számukra ez is dologidő. A család ünnepeinek megszervezése, a sütés-főzés, az ajándékok beszerzése az ő feladatuk. És ez a feladat nem is olyan könnyű. Mert nem mindenki élte át, nem mindenki hozza magával, hogy hogyan is kell ünnepelni a karácsonyfa alatt. Nem elég, hogy feldíszítjük a fát, nem elég, hogy odakerülnek az ajándékok is, mert az egésznek az értelmét mégiscsak az adja meg, ha oda tudjuk tenni a fa alá a kis Jézus jászlát, Szűz Mária, Szent József és a pásztorok figuráit, vagy ha nincs otthon betlehem, akkor legalább egy szép színes képet, amely Jézus születését ábrázolja. De ha már minden együtt van, meg a család is egybegyűlt, akkor fogadni is kell a kis Jézust. Énekeljük el a karácsonyi énekeket, olvassuk fel a Szentírásból Jézus születésének a történetét! Ha a gyerekek tudnak egy szép betlehemes játékot vagy egy odaillő verset, mondják el azt is! És ne felejtsük el a közös imádságot a kis Jézus előtt! Köszönjük meg minden ajándékát, amit ebben az évben kaptunk. Kérjük tőle, hogy adjon békét és örömet, segítse meg a betegeinket, legyen velünk minden gondunkban, feladatunkban és minden örömünkben is. Hiszen azért született a világra, hogy vállalja a sorsunkat. Ő maga a legszebb karácsonyi ajándék, benne jelent meg Istenünk irgalmassága és emberszeretete.

Ilyen emelkedett szívvel bontsuk ki a többi ajándékot, így legyünk együtt a karácsonyi asztalnál! Az otthoni ünnepléshez olvassuk el és fogadjuk meg a sok jó tanácsot, amit újabban a Magyar Katolikus Családegyesület füzeteiben találunk (Családi ünnepeink. Karácsony, Budapest 2014).

Legyen hát nekünk, felnőtteknek a saját legbensőségesebb karácsonyunk az örömmel átélt ünnepi liturgia és közösségi együttlétünk alkalmai! Sőt, a saját karácsonyfánk alá a kis Jézus jászlához tegyük oda minden nosztalgiánkat és ünnepi fáradtságunkat, mert ilyenkor ez a legszebb ajándék, amit adhatunk neki. És akkor ő felragyogtatja körülöttünk a karácsonyt, a munkánkat tanúsággá és áldássá teszi. Olyan hétköznapi jellé, amelyben a mai kereső felismerheti a betlehemi gyermeket.

Manapság sokan nem otthon ünnepelnek, hanem együtt megy el a család egy szállodába néhány nyugodt téli napra. De ott is legyen meg a saját bensőséges karácsonyunk! A Szent Család ott is legyen velünk és találjuk meg az alkalmat ilyenkor is az ünnepi szentmisére!

Nem véletlen, hogy a karácsonyról mindig a család jut eszünkbe. Az emberré lett Isten családba akart születni, családban akart nevelkedni. A karácsony kultúrája családbarát kultúra. Amikor a szülők szeretettel elfogadják a gyerekeiket, világra hozzák és felnevelik őket, akkor nemcsak a saját tetszésük szerint igazítják az életüket, hanem bekapcsolódnak a Teremtő Isten nagyszerű tervébe. Mert az életünk nem a véletlen játéka, hanem része egy hatalmas projektnek. De ez a terv a minket szerető Isten nagyszerű elképzelése. Ezért boldogság, hogy a részesei lehetünk.

Ha pedig egyedül vagyunk, és úgy érezzük, hogy nincsenek hozzátartozóink, akkor is meghívhatjuk vagy meglátogathatjuk távolabb élő szeretteinket. És velünk van a Szent Család, akik az első karácsonyt nem éppen baráti körben, de a szállásról kitagadva, magukra hagyva ünnepelték, mégis az ő szeretetük sugárzik ki minden nemzedékre, mert ebbe a családba született az isteni Gyermek, aki mindnyájunkat meghív a maga soha el nem múló ünnepére.

Kegyelmekben gazdag, áldott karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak!

Erdő Péter bíboros