Az Irgalmasság Éve 26.

Amikor Isten a bálványimádásba süllyedt embriséget újra magához akarta édesíteni, úgy rendezte a történelem folyamán elszaporodott népek sorsát, hogy a választottak ne maradjanak a bálványozó rokoni, családi légkörben. Egy Ábrahám nevű férfit választott ki, aki megérti az egyisten hitet.Csak egy Isten lehet, mert csak azt lehet Istennek nevezni, aki a végtelen nagy, végtelen értelmes (Mindentudó) és a mindent megtenni képes (Mindenható) isteni lényeget ömagától birtokolja öröktől fogva. Ezért az ötven éves Ábrahámot és ugyanilyen idős Sára nevű feleségét arra szólította fel: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak,és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden ne,zetsége.” (Ter 12,1-3)Ábrahám meghallgatta Isten parancsait. Talán nem volt kellően tájékozódva az első ember felől, akinek Isten átadta a teremtett világot, és annak központját, „az Éden kertet, hogy ezután az ember művelje és őrizze.”(Ter 2,15) Újabb parancsa is volt: „A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz” (16) „Azután így szólt az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aaki hozzá illő. (18) Tehát az első embert mindenről informálta. A hangsúlyos közlés: te vagy mindennek az ura, és mindenért felelős. Most az újrakezdéshez mindez újra életbelép. Ábrahám nem értette igazán a „hagyd el egész rokonságodat” felszólítást.Vitte árva unokaöccsét, Lótot és családját. Lóttól megvált, amikor az újonnan bérelt, a reménybeli birtok kicsinek bizonyult. A megígért saját fiúra három étizedig vártak, de nem született meg. A felesége sajáj ötlettel állt elő: a kor rabszolga világában jó megoldásnak bizonyult az a szokás, hogy a magtalan feleség szolgálóját odaadta mellékfeleségnek a férje mellé, hogy születendő gyermekét úrnője térdén szülje majd meg, és a gyermek az övének számítson. Ábrahám ebbe is beleegyezett. A szolgáló, most már mellékfeleség rövid év alatt szült egy egy fiút, Izmaelt, akit Ábrahám is azonnal elfogadott. Amikor a fiú három éves lett, Isten újra megjelent Ábrahámnak, és értesítette: Megszületik fiú, akit én ígértem neked és Sárának. Ábrahám kinevette az Urat. Ezért a névadáskor ezt a nevet kellett adni az újszülöttnek: „Jiszchak” Ez annyit jelent: Az apa nevetett. A szolgálót és fiát nyolc évesen el kellett bocsátani. Angyal vigasztalta anyját: „Izmael tizenkét fejedelmet fog nemzeni” (Ter 17,20) Ennek még napjainkban is megvan a következménye: a két fiú utódai ma is marakodnak élet-halálra. Isten igazságos és irgalmas egyben. Ábrahámot öreg korában három vándor kereste fel. Ábrahám éppen hűsölt terebintje alatt, meglátta távolban a feléje igyekvő három vándort. Felugrott, eléjük sietett és a középen gyalogló előtt mélyen meghajolt. Aztán meghívta őket egy kis szeretetlakmára a sátra előtti terebint alá. Amíg Sára és a segítő szolga elkészítette a megrendelt ételeket, köztük egy szépen fejlett borju húsát, a vendégek beszélgettek. Ekkor hangzott el a nagy ígéret: „A jövő évben ez idő tájt viszajövök, és akkorra már Sárának fia lesz” Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott. Ábrahám és Sára azonban már korosak voltak, és Sárának már nem voltak asszonyi dolgai. Ezért Sára nevetett magában. Ugyanis erre gondolt: Most lgyen még szerelmi örömöm, amikor már megöregedtem? Hiszen már férjem is öreg. Akkor Isten így szólt Ábrahámhoz:Miért nevet Sára, és miért gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok? Van, ami az Úrnak lehetetlen? A jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád, és Sárának már fia lesz. Sára tagadta és ezt mondta:Nem nevettem. De ő így válaszolt: Igen is, nevettél. (18,9-15) Istenigazságos és irgalmas.