Az Irgalmasság Éve 23.

Atyánk, a te kegyelmeiddel a magyar kereszténység tovább erősödött és tisztult, amelyeket a Magyarok Nagyasszonya rendszeresen közvetített számunkra. „Hajdan erős volt a magyar”, mert tiszta volt és egyre mélyebben hívő. Szent László királyunk nemcsak földi életében volt „fejjel magasb mindenkinél, hanem halála után is óvta, védte népét. Halála után kétszáz év múlva a tatárok újra támadták hazánkat. Szent László holtteste akkor már nagyon régen a nagyváradi szobrában nyugodott. A nagyon erős tatár hadsereg Moldvában áll már. „Monda Lajos, a Nagy király: Eredj szolgám, Lacfi Endre, küldj parancsot, mint a villám, köss nehéz szablyát övedre! A tatártól nagy veszélyben forog Moldva, ez a véghely. A tatárra veled menjen tízezernyi lófő székely!” (Arany János: Szent László) Megütközött a két hadsereg. A székelyek hősiesen küzdöttek, de a tatárok nagy túlerőben voltak. Lacfi nádor fohászkodik: „Uramisten! És Szent László!” A hitből fakadó segélykérést meghallja a tatárok egykori nagy ellensége: a nagyváradi szobor éled, felugrik, a kőparipa is nyerít, mint régen. A lovagkirály nyeregbe pattan. Lova máris „ugrik” Egy ugrás a Kálvária, és kettő a Királyhágó” Aztán hegyről-hegyre, és máris bent vannak a küzdelem közepében. Szent László rohan, bárdja osztja a halált. Aztán elül a harc. Az öreg tatár vezér pedig indokol: „Nem a székely, nem is Lacfi, kit Isten soká megtartson, hanem az a László, László! Az győzött le minket harcon” És a nagy költő a még nagyobb szent királyt, a mindenkin segítő szentet így bámulja és bámultatja meg „az egyházfi a Szent Királyt sírjában hiába kereste. Harmadnapra átizzadva találtatott boldog teste” IV. Béla magyar király levelet kapott Batu kán tatár hadvezértől. A tartalma ez volt: Szedd össze a hadseregedet, csatlakozz hozzám, aztán lerohanjuk, legyőzzük az európai népeket és mi leszünk Európa gazdái. Béla király őszinte válasza: Nem tehetem, mert Nagyasszonyunk minket tett meg az európai keresztény közösség védőinek. A kán iszonyatos haragra lobbant. Mivel a király csak gyér vitézt tudott összevárni a Muhi pusztába, ráadásul igen szerencsétlenül szekértáborba zárkózott, a harc röviden eldőlt. A király a tatárok elől Bécs felé menekült. A tatárok egyedül csak őt üldözték. Isten segítségével Vas- és Zala-megyén át Segesdre jutott. Az ütközet előtt már oda vitte családja tagjait, mert az ősi vár alatt volt a királynéi birtokközpont. Onnan menekültek tovább a horvát tengerpartra, Trau városába. Feleségével, Laszkarisz Máriával nagy hittel megegyeztek, hogy születendő gyermeküket a feldúlt ország megmentéséért vezeklésül Istennek szentelik. Emberi remény ebben az esetben sem volt, bár tudhatták, hogy a magyar királynak köszönhetik, hogy nem kötött szövetséget Batu kánnal, és így Európa megmenekült. Atyánk! A nagykánt kiemelted az élők sorából. Batu kán pedig haza tért, hogy ne maradjon le a nagykán választásról. Atyánk! Egyetlen bizalmunk csak Te vagy. Add vissza népünk buzgó hitét, Nagyboldogasszonyunk hűséges szolgálatát, és add meg a tiszta hit ajándékát, immár mindörökre. „Így minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely, ha megvész, Róma ledűl, s rabigába görbed” (Berzsenyi Dániel: A Magyarokhoz)