Karácsony
Assisiben, 1222.
Az ősi, római kori városkában karácsonyt ünnepelnek. Francesco is ott van a székesegyházban társaival. Hatalmas falak, impozáns oszlopok, építészeti remekmű. Istennek méltó földi hajléka. Az éjféli misére gyönyörű ruhába ötözik a város püspöke. "Gyermek születik nekünk" zeng a gregorián ének. Tömjénfüst száll a magasba, amíg ujjong az angyalok éneke, a Gloria. A hajóban a kor eleganciája szerint öltözött hívők szoronganak. A gyertyafényben drága ékszerek csillognak. A világ Ura született meg emberként, illően kell ünnepelni Őt. Olyan kis mennyországot szeretnénk teremteni számára, hogy ne fájjon neki annyira az elhagyott igazi. Francesco és társai kopott kámzsája mintha nem illene ide. Mi vagyunk az idegen elem e pompás gyülekezetben? - gondolja. Vajon melyik forma tetszik jobban a Kisdednek? De hallgatja az Isten üzenetét a liturgikus szövegekből: "De te, Efrata Betlehemje, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között, mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza." (Mik 5,1) Tehát nem Júda jelentősebb városaiból választott az Úr Fiának szülőhelyet, főként nem a fővárost. Jeruzsálemet a zsoltáros büszkén emlegeti: "Ez is, az is ott született, és maga a Fölséges erősíti meg." (Zsolt 87,5) Ám Jeruzsálem felvirágoztatója, Dávid is Betlehemben született. Aztán tovább figyel: Az evangéliumban még mélyebbre vezet az ige: a szépen felkészített názáreti házból is el kellett vándorolni Máriának és Józsefnek, őseik városába. Ez ráadásul már idegen is nekik, hiszen csak távoli rokonok élnek benne. Halvány remény kél bennük, hogy majd kapnak valami szálláshelyet. Aztán az összeírás után sietnek haza. A szűkszavú elbeszélésből kiviláglik, hogy nem kaptak bebocsátást egyetlen hajlékba sem. Az evangélista nem vádol senkit. Francesco sem érez rideg elutasítást. Inkább azt sejti, hogy a Kisded nem akarta elfogadni senki áldozatát, hogy lemondjon megszokott kényelméről miatta. A barlangistálló üres. Ott nem zavarnak senkit. Ott szállnak meg. Arról sem lehet szó, hogy szülésre gyorsan hazamennek. A hat évszázados jövendölésnek be kell teljesednie: "Amikor ott tartózkodtak, eljött az ideje, hogy szüljön." (Lk 2,6) A Kisded boldog, mert boldoggá teszi a legdrágább édesanyát, és a tiszta férfiút, aki mindkettőjük hűséges gondozója. Boldog, mert teljesíti Atyja akaratát: amint az Atya mindig szeret, vagyis másokkal tesz jót, ő is ezt művelheti. Odaadhatja az egész mennyországot, és nem kér helyette semmit, csak a kis jászolt. Az istálló a legegyszerűbb földi élet része. Az alvó emberek közül csak a pásztorokat hívják az angyalok: "Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában." (Lk 2,10-11) Micsoda precíz megfogalmazás! Ne azért menjetek, mert Őt kell boldogítani, hanem ti lesztek boldogok, ha megtaláljátok. 1223. Francesco egész esztendőben szívében hordja egy titokzatos vágy felsejlő érzéseit: Látnom kell és megláttatnom ezt a jézusi szeretetet, amit Ő ad, Ő sugároz 12 évszázada. Át kell élnem az igazi karácsonyt. Látnom kell Jézus szegénységét, amelytől mi gazdagok lettünk. Hol? Lakott területen kívül, mint annak idején. A Greccio-i barlang nagyon ideálisnak tűnik. Vadregényes vidék, még sincs nagyon mesze az oda zarándokló hívek számára. A barlangot aztán korhűen be kell rendezni. Legfontosabb a jászol, a Kisded bölcsője. Legyen tele illatos szénával. Francesco oda köttet egy ökröt és szamarat is. Az egykori barlangban ugyan nem tartózkodott semmi jószág, de így életszerűbbnek tűnik az élmény. Talán arra is utalni akart, amit a próféta jövendölt: "Az ökör megismeri urának jászolát, Izrael eddig nem ismert meg engem" (Izaiás). Az állatoknak speciális szaguk van. Ettől bizony sokan fintorgatnak. A Kisded a legtisztább mennyországból lép ebbe a közönséges környezetbe. Vállalja. Legyen kéznél egy babaszobor! Ha nem is élő gyermek, a szemlélők előtt mégis világosan kibontakozik a valóság: aki által minden lett, a mérhetetlen csillagvilág, a nekünk olyan hatalmas földanya, rengeteg növényével, állatával, emberével, ilyen tehetetlen kisgyerekként jött közénk. Természetesen legyen benne miséző oltár is: az egyszeri születés, a valóságosan ott lévő Kisded helyett jelenjék meg a rejtett, de valóságosan, örökké jelen lévő Jézus. Hiszen a születésbarlangban is gyönyörű kápolnát alakítottak ki, ahol misézni lehet, és fölötte is másfél évezredes templom áll. Francesco is szeretné a láthatatlant érinteni, látni, hallani. Szeretné a karácsony titkát színpadon megjeleníteni a szabad természetben, szentmisével egybekötve. Egy pásztorjátékkal egybekötött szentmiséhez kéri a pápa engedélyét. Amikor elérkezik a nap, nagy tömeg gyülekezik a jászol elé. Egy pap mondja a misét, Ferenc pedig mint diakónus énekli az evangéliumot." (A. Rotzetter - W.C. van Dijk, - T. Matura: Assisi Szent Ferenc, 41-42) Prédikál is: "Isten mindig a kisebb - az erőtlenségben hatalmas, a halálban élő, az alázatban nagy, a gyermeki alakban a mérhetetlen Isten." (uo.) Közben fogja a Jézuska-babát. Szíve, szava a legtökéletesebb átélést sugározza. A jelenlévők úgy látják, a baba megelevenedik, Ferencre mosolyog.
Az ősi, római kori városkában karácsonyt ünnepelnek. Francesco is ott van a székesegyházban társaival. Hatalmas falak, impozáns oszlopok, építészeti remekmű. Istennek méltó földi hajléka. Az éjféli misére gyönyörű ruhába ötözik a város püspöke. "Gyermek születik nekünk" zeng a gregorián ének. Tömjénfüst száll a magasba, amíg ujjong az angyalok éneke, a Gloria. A hajóban a kor eleganciája szerint öltözött hívők szoronganak. A gyertyafényben drága ékszerek csillognak. A világ Ura született meg emberként, illően kell ünnepelni Őt. Olyan kis mennyországot szeretnénk teremteni számára, hogy ne fájjon neki annyira az elhagyott igazi. Francesco és társai kopott kámzsája mintha nem illene ide. Mi vagyunk az idegen elem e pompás gyülekezetben? - gondolja. Vajon melyik forma tetszik jobban a Kisdednek? De hallgatja az Isten üzenetét a liturgikus szövegekből: "De te, Efrata Betlehemje, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között, mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza." (Mik 5,1) Tehát nem Júda jelentősebb városaiból választott az Úr Fiának szülőhelyet, főként nem a fővárost. Jeruzsálemet a zsoltáros büszkén emlegeti: "Ez is, az is ott született, és maga a Fölséges erősíti meg." (Zsolt 87,5) Ám Jeruzsálem felvirágoztatója, Dávid is Betlehemben született. Aztán tovább figyel: Az evangéliumban még mélyebbre vezet az ige: a szépen felkészített názáreti házból is el kellett vándorolni Máriának és Józsefnek, őseik városába. Ez ráadásul már idegen is nekik, hiszen csak távoli rokonok élnek benne. Halvány remény kél bennük, hogy majd kapnak valami szálláshelyet. Aztán az összeírás után sietnek haza. A szűkszavú elbeszélésből kiviláglik, hogy nem kaptak bebocsátást egyetlen hajlékba sem. Az evangélista nem vádol senkit. Francesco sem érez rideg elutasítást. Inkább azt sejti, hogy a Kisded nem akarta elfogadni senki áldozatát, hogy lemondjon megszokott kényelméről miatta. A barlangistálló üres. Ott nem zavarnak senkit. Ott szállnak meg. Arról sem lehet szó, hogy szülésre gyorsan hazamennek. A hat évszázados jövendölésnek be kell teljesednie: "Amikor ott tartózkodtak, eljött az ideje, hogy szüljön." (Lk 2,6) A Kisded boldog, mert boldoggá teszi a legdrágább édesanyát, és a tiszta férfiút, aki mindkettőjük hűséges gondozója. Boldog, mert teljesíti Atyja akaratát: amint az Atya mindig szeret, vagyis másokkal tesz jót, ő is ezt művelheti. Odaadhatja az egész mennyországot, és nem kér helyette semmit, csak a kis jászolt. Az istálló a legegyszerűbb földi élet része. Az alvó emberek közül csak a pásztorokat hívják az angyalok: "Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában." (Lk 2,10-11) Micsoda precíz megfogalmazás! Ne azért menjetek, mert Őt kell boldogítani, hanem ti lesztek boldogok, ha megtaláljátok. 1223. Francesco egész esztendőben szívében hordja egy titokzatos vágy felsejlő érzéseit: Látnom kell és megláttatnom ezt a jézusi szeretetet, amit Ő ad, Ő sugároz 12 évszázada. Át kell élnem az igazi karácsonyt. Látnom kell Jézus szegénységét, amelytől mi gazdagok lettünk. Hol? Lakott területen kívül, mint annak idején. A Greccio-i barlang nagyon ideálisnak tűnik. Vadregényes vidék, még sincs nagyon mesze az oda zarándokló hívek számára. A barlangot aztán korhűen be kell rendezni. Legfontosabb a jászol, a Kisded bölcsője. Legyen tele illatos szénával. Francesco oda köttet egy ökröt és szamarat is. Az egykori barlangban ugyan nem tartózkodott semmi jószág, de így életszerűbbnek tűnik az élmény. Talán arra is utalni akart, amit a próféta jövendölt: "Az ökör megismeri urának jászolát, Izrael eddig nem ismert meg engem" (Izaiás). Az állatoknak speciális szaguk van. Ettől bizony sokan fintorgatnak. A Kisded a legtisztább mennyországból lép ebbe a közönséges környezetbe. Vállalja. Legyen kéznél egy babaszobor! Ha nem is élő gyermek, a szemlélők előtt mégis világosan kibontakozik a valóság: aki által minden lett, a mérhetetlen csillagvilág, a nekünk olyan hatalmas földanya, rengeteg növényével, állatával, emberével, ilyen tehetetlen kisgyerekként jött közénk. Természetesen legyen benne miséző oltár is: az egyszeri születés, a valóságosan ott lévő Kisded helyett jelenjék meg a rejtett, de valóságosan, örökké jelen lévő Jézus. Hiszen a születésbarlangban is gyönyörű kápolnát alakítottak ki, ahol misézni lehet, és fölötte is másfél évezredes templom áll. Francesco is szeretné a láthatatlant érinteni, látni, hallani. Szeretné a karácsony titkát színpadon megjeleníteni a szabad természetben, szentmisével egybekötve. Egy pásztorjátékkal egybekötött szentmiséhez kéri a pápa engedélyét. Amikor elérkezik a nap, nagy tömeg gyülekezik a jászol elé. Egy pap mondja a misét, Ferenc pedig mint diakónus énekli az evangéliumot." (A. Rotzetter - W.C. van Dijk, - T. Matura: Assisi Szent Ferenc, 41-42) Prédikál is: "Isten mindig a kisebb - az erőtlenségben hatalmas, a halálban élő, az alázatban nagy, a gyermeki alakban a mérhetetlen Isten." (uo.) Közben fogja a Jézuska-babát. Szíve, szava a legtökéletesebb átélést sugározza. A jelenlévők úgy látják, a baba megelevenedik, Ferencre mosolyog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése