Az Irgalmasság Szent Éve 144.

Újra köveket ragadtak

„A zsidók újra köveket ragadtak, amikor ezt mondta: Én és az Atya egy vagyunk.Jézus megkérdezte tőlük: Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni? Nem jótettedért kövezünk meg, felelték a zsidók, hanem a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné teszed magadat. Jézus folytatta:Hát nincs megírva törvényetekben:Én mondtam,istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondta, akikhez Isten szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét, akkor hogy vádolhatjátok káromlással azt, akit az Atya megszentelt s a világba küldött, azért mert azt mondtam: Isten Fia vagyok? Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem. De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van, s én az Atyában vagyok. Erre ismét el akarták fogni, de kiszabadult kezük közül”. (Jn 10,31-39) Jézus ismételten életveszélybe került, mert Isten fogadott gyermekeit, Ábrahám családtagjait isteneknek említette. Nem állt bosszút a rosszakaratú polgártársakon. És főként nem rótta meg az egész nemzetét egyes rosszindulatú állampolgárok viselkedése miatt. Irgalmas maradt: „Ezután Jézus ismét átment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan fölkeresték, mert így gondolkodtak:János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit mndott róla (Jézusról), az mind igaznak bizonyult. És sokan hittek benne” (Jn 10,40-42) „Jóllehet ennyi csodát tett a szemük láttára, mégsem hittek benne. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése:Uram, ki hitt a szavunknak, és az Úr ereje ki előtt vált nyilvánvalóvá? Nem tudtak hinni, amint Izajás ezt is megjövendölte (Jn 12,37-39) Szemüket elvakította, szívüket megkeményítette, hogy ne lássanak a szemükkel, és ne értsenek a szívükkel, nehogy megtérjenek, és meggyógyítsa őket. (40-41) Ezt mondta Izajás, amikor látta dicsőségét, és jövendölt róla. Mégis még a tanács tagjai közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, nehogy kizárják őket a zsinagógából. Mert többre tartották az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsőségét. (42-43) Jézus azonban fennhangon hirdette: Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött, s aki lát, azt látja, aki küldött. Világoságul jöttem a világra, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van annak bírája, aki elvet, és nem fogadja el szavaimat: a tőlem hirdetett tanítás ítéli majd el az utolsó napon. Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött, az Atya hagyta meg, mit mondjak és mit hirdessek. S tudom, hogy parancsa örök élet. Így amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta” (Jn 12,44-50) Isten régebben a prófétákkal üzent, Jézus nyilvános működése megkezdése után Szent Fiával is. Ha az emberek meg is haragították,megengesztelődött, megbocsátott, mert az Atya irgalmas Atya. Ezekre a szentírási idézetekre jó visszaemlékezni, mert a megbocsátás is kegyelem, a kegyelmet pedig csak imával, könyörgéssel, alázattal lehet kieszközölni. Az Irgalmasság szentévét Atyánk több pápával is előkészíttette (Szent XXIII. János, Boldog VI. Pál, II.Szent János Pál) és időben elrendelte Ferenc pápa. Hívjuk fel imádkozni tudó híveink figyelmét és magunk, Szent Ferenc Atya késői utódai se maradjunk ki a könyörgő Egyház élvonalából.