Húsvét 5. hete Kedd

Húsvét 5. hete Kedd
„Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek” 

Jézusnak sem a harca, sem a békéje nem olyan, mint az embereké. Amikor az ember harcol, az érdekei hajtják, le akarja győzni az ellenfelét, esetleg ellenségét. Így van ez a harctéren, de így van a párviadalban is. Ez történik a régi vagy az új fegyverekkel, a legújabbakkal is. Ha a harc kifullad, jön a békekötés. A tárgyaló felek újra csak küzdenek, bár már ilyenkor nem fegyverrel, de a fegyveres harcban szerezett álláspontjuk alapján. A győztes diktál, a legyőzött meg engedelmeskedik, elfogadja a feltételeket és fizet. Fizet esetleg a megnyomorodásig. Mint például, mi magyarok Trianon, vagy a második világháború után az ország szellemi és anyagi nyomoráig. Jézus nem gyártat földi fegyvereket. Pénze nincs hozzá, nincsenek gyilkos szándékai sem. Tanítja övéit, hogy aki kardot ránt, az kard által vész el. Nincs semmi vagyona, amiért háborúzni kellene. Főként nem irigykedik, nincs „casus belli”, azaz nincs ok háborúra! Jézusnak a sátánnal van harca az emberekért. Isteni hatalmával abszolút Úr fölötte, de kikapcsolja felsőbb hatalmát, csupán ember erejével lép fel, nem űz ördögöt a keresztúton. Csak a különleges eszköz marad: az engedelmesség és a szenvedés. Látszólag csőd, de a vég teljes győzelem! Ezt adja a harcban, és belőle fakad az elvehetetlen béke. Karácsony éjjelén a Kisded születését hirdető angyal után mennyei seregek sokasága jelent meg a betlehemi puszta felett és énekelték: „Dicsőség… és a földön békesség a jóakaratú embereknek.” Az evangélium megemlíti, hogy a Kisded békét hozott. A karácsonyi ősi ének, amely beágyazza a Kisded születésének időpontját a világtörténelem fontos adatai közé, ezzel végződik: „Akkor jött el az Úr, amikor Augusztus császár idejében a földkerekségen mindenütt béke volt.” Azaz háborútól mentes időszak.Jézus másfajta békét hozott. Augusztus császár súlyos belharcoknak vetett véget, erőt gyűjtött, leverte ellenségeit. Jézus a jóság hatalmával, a szeretet erejével érkezett. Nem irtotta ellenségeit, mert azok másként gondolkodnak, hanem felemelte őket az önzés gödréből a szeretet magasságába. A gonoszkodót is igyekezett jóakaratúvá tenni. Működése vége felé tudatosítja ezt tanítványainak lelkében: a világ is ígérget békét, de igazán adni nem tudja. „Si vis pacem, para bellum.” (Ha békét akarsz, készülj a háborúra!, mondták már a rómaiak is) Jézus tud adni. Nem elvesz, hanem mindent, önmagát is értünk adja. Jézus a békét is az Atyától tanulta, aki szellemi isteni szüléssel szülte, egész isteni teljességét oda adta Fiának. Az Atya nagyobb nála, mert tőle kapta mindenét. Megadta nektek a biztonságot, békét jelentő hitet, mert az Atya titeket is szeret. Ő küldött a világba benneteket, nincs mitől vagy kitől félnetek. Irányítja életeteket a földön is, üdvözít az örök béke honában maga mellett a keblén, mint a kisdedet dajkáló édesanya.