Naphimnusz
Szeptember
1-jére a teremtett világért való imavilágnapot hirdet Ferenc pápa. A
kezdeményezést a Peter Turkson bíborosnak, az Igazságosság és Béke Pápai Tanács
és Kurt Koch bíborosnak, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa elnökének
küldött levelében hirdette meg.
Szent Ferenc Naphimnusza adta Ferenc pápa új enciklikájának címét 2015. Június 18-án mutatták be hivatalosan Ferenc pápa Laudato si' kezdetű, a teremtett világ védelmében írt enciklikáját, melynek címe Assisi Szent Ferenc Naphimnuszából származik.A Naphimnusz, a „Naptestvér éneke” (olaszul Cantico di frate Sole vagy Cantico delle Creature, latinul Laudes Creaturarum) Assisi Szent Ferenc (1182–1226) legismertebb írása, az egész teremtés Istent dicsőítő éneke. Legrégibb szövege óolasz nyelven egy Assisiben őrzött, 1250 körül írt kódexben maradt fenn – írja a Magyar katolikus lexikon. A vers az itáliai rímes próza első fontos alkotása; az egyik legrégebbi umbriai dialektusban írt szövegemlék. A „Naptestvér énekének” keletkezését a Perugiai legenda meséli el. Eszerint a Naphimnusz ujjongása Ferencben nem a sikerek csúcsán, a természet szemlélése közben, a lelkesedés tetőfokán született meg. Éppen ellenkezőleg, szinte a mélyponton. Megírásakor Ferencet szemfájása és egyéb betegségei kínozták, nem tudott aludni, viskójában egerek zavarták, lelkére sötétség nehezedett – beszél a mű keletkezéséről az Assisi Szent Ferenc művei kötet előszava.1225 őszén Ferencet betegségek gyötörték, majdnem teljesen megvakult. Fájdalmai szinte elviselhetetlennek tűntek, amikor egy éjjel, imádság közben megkapta Istentől az örök üdvösség ígéretét. Ekkor született a Naphimnusz, amely válasz Isten megtapasztalt jóságára; a szenvedésben született dal, hasonló a három ifjú énekéhez Dániel könyvében – olvashatjuk a Magyar katolikus lexikonban. Ezzel a dallal viselte Ferenc utolsó éveinek szenvedéseit, és ezt énekeltette halálának órájában is. Szent Ferenc Perugiai legendája XLIII. fejezete így ír a Naptestvér éneke születéséről:„Nekem tehát ezentúl nagyon kell örvendeznem betegségeimben és gyötrelmeimben, vigaszt kell találnom az Úrban, és mindig hálát kell adnom az Atyaistennek és egyszülött Fiának, Urunknak, Jézus Krisztusnak és a Szentléleknek a nekem juttatott nagy kegyelemért és áldásért, hogy tudniillik irgalmasságában engem, méltatlan kis szolgáját, még mint testben élő embert kegyes volt országáról biztosítani. Ezért az Úr dicséretére, a mi vigasztalásunkra és szomszédaink épülésére új dicsőítő éneket akarok szerezni az Úr teremtményeiről, melyeket nap mint nap használunk, és amelyek nélkül nem élhetünk, de melyek által az emberi nem súlyosan vét Teremtője ellen. Naponta hálátlanok vagyunk ekkora kegyelemért, mert nem dicsérjük úgy Teremtőnket és minden jó adományozóját, ahogy illenék.” (Perugiai legenda)
Szent Ferenc Naphimnusza adta Ferenc pápa új enciklikájának címét 2015. Június 18-án mutatták be hivatalosan Ferenc pápa Laudato si' kezdetű, a teremtett világ védelmében írt enciklikáját, melynek címe Assisi Szent Ferenc Naphimnuszából származik.A Naphimnusz, a „Naptestvér éneke” (olaszul Cantico di frate Sole vagy Cantico delle Creature, latinul Laudes Creaturarum) Assisi Szent Ferenc (1182–1226) legismertebb írása, az egész teremtés Istent dicsőítő éneke. Legrégibb szövege óolasz nyelven egy Assisiben őrzött, 1250 körül írt kódexben maradt fenn – írja a Magyar katolikus lexikon. A vers az itáliai rímes próza első fontos alkotása; az egyik legrégebbi umbriai dialektusban írt szövegemlék. A „Naptestvér énekének” keletkezését a Perugiai legenda meséli el. Eszerint a Naphimnusz ujjongása Ferencben nem a sikerek csúcsán, a természet szemlélése közben, a lelkesedés tetőfokán született meg. Éppen ellenkezőleg, szinte a mélyponton. Megírásakor Ferencet szemfájása és egyéb betegségei kínozták, nem tudott aludni, viskójában egerek zavarták, lelkére sötétség nehezedett – beszél a mű keletkezéséről az Assisi Szent Ferenc művei kötet előszava.1225 őszén Ferencet betegségek gyötörték, majdnem teljesen megvakult. Fájdalmai szinte elviselhetetlennek tűntek, amikor egy éjjel, imádság közben megkapta Istentől az örök üdvösség ígéretét. Ekkor született a Naphimnusz, amely válasz Isten megtapasztalt jóságára; a szenvedésben született dal, hasonló a három ifjú énekéhez Dániel könyvében – olvashatjuk a Magyar katolikus lexikonban. Ezzel a dallal viselte Ferenc utolsó éveinek szenvedéseit, és ezt énekeltette halálának órájában is. Szent Ferenc Perugiai legendája XLIII. fejezete így ír a Naptestvér éneke születéséről:„Nekem tehát ezentúl nagyon kell örvendeznem betegségeimben és gyötrelmeimben, vigaszt kell találnom az Úrban, és mindig hálát kell adnom az Atyaistennek és egyszülött Fiának, Urunknak, Jézus Krisztusnak és a Szentléleknek a nekem juttatott nagy kegyelemért és áldásért, hogy tudniillik irgalmasságában engem, méltatlan kis szolgáját, még mint testben élő embert kegyes volt országáról biztosítani. Ezért az Úr dicséretére, a mi vigasztalásunkra és szomszédaink épülésére új dicsőítő éneket akarok szerezni az Úr teremtményeiről, melyeket nap mint nap használunk, és amelyek nélkül nem élhetünk, de melyek által az emberi nem súlyosan vét Teremtője ellen. Naponta hálátlanok vagyunk ekkora kegyelemért, mert nem dicsérjük úgy Teremtőnket és minden jó adományozóját, ahogy illenék.” (Perugiai legenda)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése